2015. február 4., szerda

" Az álmok tényleg valóra válnak, ha valóra váltod őket!"

„Soha nem lehetsz túl öreg egy újabb cél kitűzéséhez és egy      újabb álom megálmodásához.”

Az első napi futás előtt



   2013.május 1-én egy olyan útra léptem, ami félelemmel töltött el, viszont a szívem mélyén már gyerekkorom óta nagyon vágytam. A sport volt számomra az egyik megközelíthetetlen ismeretlen, az irigyelt világ tele kihívással, egy olyan világ ami nekem annyira messze volt és annyira lehetetlen volt, hogy soha, senkinek nem beszéltem róla. Minek is..az ember legbelül, a legtitkosabb vágyait csak magában tartogatja, ha csak egy szép napon elő nem bújik, mert akkor már megállíthatatlanná válik.
Nem volt olyan sport esemény, videómegosztás, kisfilm, ami miatt bent tudtam volna tartani a könnyeimet, amikor az adott sportoló elérte célját. Minden alkalommal vágyakozva néztem, milyen csodálatos dolog lehet átélni azokat a pillanatokat, örömöket.
És most , közel 47 évesen, az elmúlt másfél évben, átélhettem....megízlelhettem.....beérhettem.....
2015. Január 31.-én, Pomáz Város Futónagyköveteként léphettem be Siófokon a Balaton Hotelbe, 110 Futónagykövet közé. Olyan emberek közé, akik aktív sportolók hosszú évek óta. Akik közül jó néhányan évek óta Futónagykövetek.Akik közül sokan hosszú évek óta futnak, triatlonoznak. Akiknek neve már fogalom, ismerik Őket.
Ott álltam a becsekkolásnál, zavarban, izgatottan, és mégis természetesen, hogy átvegyem a hétvégéhez kapott személyes, névre szóló csomagomat, amiben a hétvége programja, és egyéb segédanyagok vannak. A saját pólómat, amiből most csak 1 db van a világon, és az van ráírva, hogy BSI Futónagykövet, Pomáz.
Igen, izgultam. Sosem voltam még együtt ennyi Futónagykövettel, és nagyon-nagyon vártam, hogy tanulhassak tőlük, tapasztalatokat kapjak, és tudást, hogy jövőre, amikor megint jön a találkozó, én már úgy legyek ott, hogy Tettem már valamit!
Fantasztikus volt! Imádtam! Olyan szeretettel fogadtak és annyi mindent tanultam!
Futottunk közösen rögtön a megérkezéskor. Mindenki együtt, nem sietve, csak élvezve a jeges Balaton látványát a gyönyörű napsütésben. Tanultunk magunkról, arról mi az ami igazán számít! Mi az, ami olyan emberi érték, amiért igen is érdemes kiállni minden nap, mi az amit programozunk magunkban és milyen programok szerint éljük az életünket.
Tanultunk a szívről, az erekről és a mozgás fontosságáról. És azokról a fránya sérülésekről, amiket elszenvedünk, ha nem vagyunk elég türelmesek magunkkal és siettetjük a fejlődést, hamarabb akarjuk learatni a babérokat, mint ahogy a testünk felkészülne rá. A pihenés fontosságáról, arról, hogy " A jó futó pihenni is tud! "
Átadták tapasztalataikat olyan Nagykövetek, aki már évek óta nagy eredményekkel haladnak előre az úton és mutatják nekünk is az irányt. És csoportokban beszélgettünk az adott térségek lehetőségeiről, célokról. A szombat estét egy kis fürdéssel, szaunázással és lazítással zártuk, és persze sok-sok beszélgetéssel, ismerkedéssel és tapasztalatcserével.
Én személy szerint az edzések ütemére és annak mennyiségére kaptam sok segítséget, hiszen, miután még nincs 2 éve, hogy a sport területére léptem, a testem ennek megfelelően folyamatosan erősödik és szokik hozzá a terheléshez, más ütemben teljesítek, fejlődök.  Még 2014.december elején döntöttem el, hogy idén megvalósítom a 2015-re kitűzött céljaimat, amikbe beletartozik: Lefutni 2015 km-t, lefutni az első félmaratonomat a Vivicittán, majd ezt megismételve, teljesíteni ebben az évben a félmaratonmániát, körbefutni csapatosan a Balatont, 22 óra alatt, lefutni a Kékest, és ha Isten is úgy akarja és belefér, akkor a Bécs-Budapest Ultrát is teljesíteni csapatban:)  Igazából már megígértem egyszer, hogy mindent lefutok,. amit eddig bicikliztem! Hát akkor meglesz!
Mennyire hálás is vagyok, hogy fiatal koromban a betegség megtanított arra, hogy a kitűzött célok szerint éljek, hogy megtanított arra, nem biztos, hogy van holnap, CSAK A MA LÉTEZIK!
A menürendszerem nem ismeri azt a szót, hogy "majd holnap" :)
Vasárnap reggel megtanultuk profi szakembertől az igazi bemelegítés és levezető nyújtás fontosságát és értelmét. És ennek megfelelően futottunk is ismét együtt, nagykövetek, a Balaton partján, a szélben, hidegben, boldogan :)
Az előadások alatt megszületett egy következő álmom, annak hatására, amiket a Nagykövetektől tanultam. Ez egy olyan cél, ami megint csak "nem kicsi". De hát ez azt gondolom, az előző írásaim alapján egyértelmű. Folyamatosan jegyzeteltem és mellette írtam a célokat és terveket, és az ezekkel kapcsolatos feladatokat, amiknek neki is láttam hétfő reggel azonnal és azóta is megállás nélkül valósítom meg!
Sok-sok fantasztikus ember között, akiket egy közös cél mozgat: Népszerűsíteni a mozgást, a sportot, hogy minél több egészséges ember legyen a környezetünkben! Futni, mert a futás mindig jó!
Fantasztikus pszihológus, nagyon jó lelki társ, és egyben a legtöbb problémára orvosság!
Saját tapasztalatom, a közel egy év alatt, hogy egyre erősebb lett a szívem, a testem és nem utolsó sorban az önbizalmam, hiszen egy olyan területen teszem meg nap mint nap a lépéseket, amin nem voltam régebben ismerős.
Tehát, összefoglalva:   Az élet a komfortzónán kívül kezdődik!!!!
Csodálatos volt megtapasztalni, hogy ismeretlen emberek, Nagykövetek összefogtak, hogy együtt menjünk le, az adott településekről, összeszerveztük, hogy egy-egy autót megtöltsünk, és az úton szintén a tapasztalatot osztottuk meg.
Igen, megint kinyílt egy ablak, a világra, egy másik oldalon, ahol eddig nem volt, és megláttam , hogy milyen csodálatos itt is a kilátás. Új barátok, akik tudom, majd a Vivicittán már ismerősként fognak köszönteni. Már én is közéjük tartozom :)
És igen , ez a közel 2 év segített felismerni, hogy van egy hivatásom, igen is Isten adott tehetséget a művészethez, a szakmám a rajz, a festészet, hiába söpörtem a fiókba, hiányzik. Már nem mennék el újra templomokat restaurálni, mert távol lennék a családomtól, de segített abban ez a két év, a sok-sok befelé fordulás, a saját hangomra figyelés és az a kis duruzsolás onnan belülről, ami tényleg csak akkor hallható, ha megtanulsz csendben lenni, a szó legszorosabb értelmében. Segített rávilágítani arra az egyszerű tényre, hogy szeretek alkotni, rajzolni, festeni. Van vele dolgom, és azóta új erővel veszem kezembe azokat az eszközöket, amikkel alkothatok. És elképesztően jó érzés! De ugye, itt, ezen a területen is a komfortzónán kívül esik a fejlődés. Ezért kell másik eszközt is a kezembe venni :)




   Hát ez vagyok én :)  és Imádom!