2017. december 21., csütörtök

Az álmaid tényleg megvalósulnak :)

"Higgy magadban! Higgy az álmaidban! Állj ki értük, és soha ne engedd el! És akkor megtörténik a csoda....megvalósulnak. Ott és akkor, amikor a legkevésbé számítasz rá, amikor már nem várod :)"

Nem tudom, hogyan is kezdjem. Mit lehet ilyenkor írni....olyan boldogság van a szívemben, amit mindenképpen meg kell osztanom Veletek!
Valóra válik egy újabb álmom! Annyira de annyira boldog vagyok! Sok-sok éven keresztül tartogattam magamban.....vágytam rá! És igen!
A sztorit sokan ismeritek...tudod, a hátterem. A szívműtét meg az újraélesztések 18-és 41 között....a rengeteg izgalom, a lemondások, a kritikus helyzetek és a végeláthatatlan orvosi beszélgetések....mind-mind csak is arról, hogy mit nem lehet! Mi minden veszélyezteti az életben maradásomat!
De én kitartóan belül azon dolgoztam, hogy egyszer úgyis megcsinálom, amit szeretnék!
15 év belső munka van abban, ami ma vagyok. Rengeteg megélés, belső utazás, felismerések és terápiák. De leginkább az a belső, megingathatatlan hit, amit tápláltam magamban.

2015.március 8.-án óriási izgalommal vártam 8 barátomat, hogy megalapítsuk együtt a Pomázi Futó Bajnokok Sportegyesületet. Mert nagyon vágytam rá, hogy visszaadhassam azokat a csodákat, amiket kaptam én is az elmúlt években.
A versenyek hangulata, az az érzés, hogy átléped a saját határaidat....egy célkapun beérkezés pillanata, és még sorolhatnám.
2015.december 19.-én meg is kaptuk a hivatalos működést, és elindulhattunk, megvalósítani az álmomat :)
Futóversenyeket szervezni, az imádott helyemen, a szentendrei Skanzenban.
Egyeztetések, tervek, izgalmak.....mind-mind kellett, hogy megvalósulhasson ez az álmom. És persze mindeközben a fejlődésem a futásban: egyre előrébb léptem. Az első Félmaraton, majd sok félmaraton, majd az első 30 km...majd sok 30 km. Az  első maraton, majd még egy, majd jött még pár, és az első 50 km..az első 6 óra....és szépen lassan haladok, egy kitűzött cél felé, ami valamikor nemsokára megvalósul.
És közben a versenyszervezésben is jött egy következő cél, és még egy, és egyre jöttek a vágyak. A futás nagyon sok mindent tud megadni neked! El sem tudod képzelni, hogy olyan dolgokat is, amikre a legkevésbé gondolnál, hogy pont innen kaphatod meg.
Töretlenül kitartóan egy dologra kell csak fókuszálnod: tegyen boldoggá a futás! És tegyen boldoggá az álmod!
Márpedig a boldogságot nem lehet kézzelfoghatóan meghatározni!  Csak is belső megélésekben! Ettől hívják BOLDOGSÁG-nak.
Megrendeztünk októberben egy 6 órás versenyt. Írtam róla, a címe az írásomnak:
"A korona ékköve"
Álmodtam valamit mellé, hogy Országos Bajnokság lehessen egyszer ez a versenyünk.
Beadtam rá egy pályázatot és belül minden nap, ha futottam, ha nem, koncentráltam, hogy megvalósuljon!
És ma, egy óvatlan pillanatban, amikor véletlenül egy posztra pillantottam....egyszer csak ezt olvastam:

"A Magyar Atlétikai Szövetség ultrafutó bizottsága a beérkezett pályázatok alapján 2018.évi ultrafutó magyar bajnokságok helyszínét és időpontját az alábbiak szerint jelöli ki:
2018.évi 100 km-es ultrafutó magyar bajnokság: 2018. március 11. Velence – szervező: Ironteam SE, OptiVita
2018.évi 6 órás ultrafutó magyar bajnokság: 2018. október 23. Szentendre – szervező: Pomázi Futó Bajnokok SE, Skanzen ultra
2018.évi terep ultrafutó magyar bajnokság: 2018. november 3. Budapest – szervező: Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete, Piros 85"

Igen! Megvalósul az álmom! Ez egyszerűen fantasztikus érzés! Nem tudom szavakba önteni. Annyira de annyira boldog vagyok, hogy nem tudok magammal mit kezdeni.Éppen sütök-főzök, hiszen mindjárt karácsony...a konyhában vagyok és tudod mit csinálok? Ugrálok örömömben!
A kutyáim meg bámulnak, hogy mi van velem! Néznek rám nagy szemekkel :) Csodálatos dolog!
És pont most, amikor egy elképesztően nehéz életszakaszon vagyunk túl...amikor a legkevésbé gondolnánk, hogy történhetnek csodák....olyan forróságot érzek a szívemben,Olyan hálát!!!!!!

Mert Isten megcsókolta a lelkemet :)

Áldott ünnepet mindenkinek!!!!!


2017. december 1., péntek

7000 km-en túl....

"Lassíts, élvezd az életet! Ha rohansz, nem csak a tájat nem fogod látni, de azt is elfelejted,hová tartasz és miért." 




   Annyira csodálatos világ ez a futó világ! Annyira fantasztikus, hogy ide tartozhatok....hihetetlen ezt megélni :)
Tele vagyok tervekkel! Mind szervezőként, mind futóként, elképesztő sok tervem van! De most engedjétek meg, hogy egy kicsit vissza tekintsek erre a 7130 km-re.
Ha úgy tekintem, nem kevés, 3 év és 8 hónapra. Ha belegondolok, hogy ezt egyedül én magam futottam le, egyik lábamat a másik elé téve, hol hidegben fázva, hol melegben izzadva....kitartóan megindulva napról- napra, felfoghatatlan számomra.
2017-ben november 26.-án teljesítettem a 2017 km-t. Számításaim szerint az Athéni maratonon léptem át a 7000 km-t.
Ebben a több mint 7000 km-ben volt 1 sérülésem, 3 vízhólyagom és rengeteg élményem. Megvalósultak olyan álmaim, amiket el sem mertem mondani.
Kezdem teljesen megérezni a testem jelzéseit. Megtanultam, hogyan kell LASSAN futni! És azt is megtapasztaltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy az elején nem tudtam futni..ugye a multam miatt én nem tudtam egyáltalán futni, így szerencsére, mikor elkezdtem, nem tudtam gyorsan futni legalább 1 évig. Örültem, ha 7 perc alatt sikerült egy kilométer, de nem foglalkoztam vele igazán.
Ma már tudom, hogy ez volt a szerencsém.Mert olyan sokat voltam a lassú zónában, hogy a szívem megszokta szépen a futást, a testem is, és a pulzustartományom ma más rendkívül alacsony, ami nagyon jó a hosszú futásokhoz.
A mai fejemmel mindenkinek azt tanácsolom, hogy az első évben NE akarjon gyorsan fejlődni, maradjon lassú és fokozatosan, kis léptékben növelje a távot, ahogy én is tettem. Ennek az lesz az eredménye, hogy nem lesz sérülés, és a zsírégető tartomány jobb lesz.
A lassú futásokban megtanulható és megtapasztalható lesz a test minden jelzése. És ami a legfontosabb, hogy merj csendben maradni, merj eljutni abba a tartományba, ami a futás alatt nekem kb.3  óra körül kezdődik, de van amikor hamarabb....amikor már nem a mindennapi dolgokon gondolkozol, hanem olyan "semmi" állapot alakul ki, amiben jönnek a mindenféle hülyének tűnő gondolatok, amiktől sokan tartanak...de Te ne félj tőle, menj bele és hagyd, hogy magaddal kapcsolatban elő jöhessenek a kérdések és a válaszok.

Jövőre szeretném egyéniben teljesíteni a Korinthosz 81 km-es távot, augusztusban. Januártól szeretném a havi kilométereimet megemelni.Idén átlagosan 200 km körül futottam, de jövőre célom a havi 300 km.
Tudatosan fogok készülni a Korinthosz-ra,van segítségem , és ez lesz a fő verseny 2018-ban. A cél: szintidőn belül teljesíteni!
Mellette márciusban megyek az Optivita 50 km-es távjára,  áprilisban a Római maratonra , májusban a Balatont ismét 3 főben futom, majd augusztusban lesz a Korinthosz, szeptemberben remélem lesz megint Optivita  Ultrafutó kupa, és a Spar Maraton októberben. Ezek lesznek a hosszabbak, de természetesen a többi versenyen is ott leszek megint.
Szép fokozatosan akarok eljutni az egyéni Balaton-ig.....nem siettetem. 2019-ben talán már meg lehet a 100 km is!
Szervezem a jövő évi 3.PFB-SkanzenFutást, ami nyáron lesz, 07.15.-én, és az őszi 2.PFB-SkanzenUltrát, ami a 6 órás versenyünk és a szeptemberi 3.PFB-PomázFutást, ami terep verseny.
Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. A munkám és a hobbim is ugyanaz.
Feltöltenek a saját versenyeink. Erőt és hitet adnak, amiből táplálkozom. És a legfontosabb: nem engedem meg, hogy a körülmények befolyásoljanak. Mivel a körülményekre egy módon vagyunk hatással, a reakciónkkal.
Megígérem, hogy sokkal több előadást fogok elvállalni, mert egyre több a visszajelzés, hogy kell a történetem.
Továbbra sem fogom hajszolni a másodperceket, hanem az örömért fogok futni. És ha teheted, kérlek Te se hajszold magad. Mert nagyon könnyű ám elveszíteni ezt a csodás futóéletet. Számtalan embert látok, akik elkeserednek, mert nem tudnak jobb eredményt futni, vagy a posztokat látva szégyellik a sebességüket.......kérlek Ne! A legfontosabb a futásban a TE örömed! Élvezni a futást! És ha kényszer, keserűség vagy fájdalom van benne, akkor az egész elveszíti a varázsát! És nem fogod megkapni azokat a csodákat, amikért kezdted! Ráérsz! Van időd! Nem kell a nulláról 1 év alatt maratont futni. Add meg az időt magadnak! És akkor boldoggá fog tenni a futás.
Most már 3. hete segítek egy barátomnak, fokozatosan! futni....teljesen kezdőként kezdte, vagyis futott már korábban, de most megbeszéltük, hogy teljesen elölről kezdjük, a nulláról. 1 perc futás-1 perc séta, minden második nap, 30 percig, majd 2 perc futás-1 perc séta, és most tartunk a 3 pec futás-1 perc sétánál....nem sietünk és mégis, ma mikor telefonon beszéltünk, már más volt a hangja! Már mosolygott a hangja! Már boldogság jött át a telefonon! Minden második nap, 30 perc...csodákra képes. Nálad is!
Tervezz hosszú távra! És akkor nem számít sem az idő, sem a sebesség! És soha ne hasonlítsd magad senkihez. Csak a tegnapi Önmagadhoz! Egyedül ahhoz, és egyedül annál a tegnapi tenmagadnál kell jobbnak lenned. Ennyi a feladat!
Nagyon szerencsés vagyok, hogy annak idején a szívműtétem miatt megtapasztalhattam, milyen nagy érték az idő. És milyen fontos, hogy értékes legyen a minden napunk. Nekem akkor nem volt biztos, hogy lesz számomra holnap. Nem volt biztos, hogy élni fogok. Ezért ez a további életemet teljesen megváltoztatta. Mások lettek az értékek és ezért rendkívül hálás vagyok.
Nem telik el úgy futóverseny, hogy ne mosolyognék. Ne venném észre a futás közben az apró dolgokat....ne élvezném a perceket. A fájdalom, a küzdelem sem az a fajta szenvedős állapot nálam, ami már durva lenne és kifordítana önmagamból. Nem! csodás elmélyülés és óriási megtiszteltetés, hogy velem történik.
Egy vízhólyag másnak keserves kín, nekem büszke kincs :)
Remélem, sokáig élvezhetem még ezeket a kincseket!
7000 km-en túl, azt gondolom, nagyon nagy ajándék az élettől, hogy ekkora kalandba enged be, és ennyi élményt ad nekem , amit kaphattam az elmúlt években.
Ha minden jól megy és a terveim szerint halad, akkor jövő ilyenkor a 10.000 km-ről fogok írni!
Legyen neked is részed ilyen csodákban! Remélem "összefutunk" :)
"Fuss velem az álmaidért!"