2017. szeptember 12., kedd

Mindig a következő lépésed számít :)

"Ne merülj el a múltban, ne álmodozz a jövőről, élj teljesen a jelenben." 


    Meg kéne tanulnod hálásnak lenni! Csak úgy, mindenért! A lehetőségért, hogy kinyithatod a szemed, és láthatod a világot, hogy van, aki szeret és van, akit Te szerethetsz A mindennapi csodákért, azért, hogy hatással vagy valaki életére!
A minap becsöngettek hozzám hittérítők.....egy  vallási újságot adtak oda,és megkérdezték a véleményemet, hogy mit gondolok arról, hogy a halál utáni élet létezik-e?
Nagyon kedvesen megköszöntem a kérdést, és csendesen annyit mondtam:
- Ó, nekem erről nem véleményem van, hanem tapasztalatom! 9 újraélesztés után sok mesélni valóm lenne, szeretnék hallani???- kérdeztem. Annyira sokkoltam Őket, hogy zavartan elköszöntek és sietősen elmentek. Pedig abszolút jó szándékkal mondtam :)
 
Mi most ebben az évben kaptunk bőven eddig, nagyon komoly kihívásokat.... valószínűleg úgy értelmeznéd, hogy kibabrált velünk a sors.....de összerakva mindent, mégis az jön ki belőle, hogy a jó irány felé terelnek.
Egy sérülés, egy családi krízis, egy bármilyen nehézség az életben, nem azért jön, mert az rossz- még ha annak is tűnik az első pillanatban, akkor is, kicsit később rá fogsz jönni, csakis érted volt.
Ha semmi másból nem indulok ki, csak a nyári sérülésemből, ( ne foglalkozzunk most a többivel) egy igen komoly dolgot  tanulhattam meg, egészen hamar! Mégpedig azt, hogy tisztelettel kell lennem a testem iránt. Nem várhatom el, hogy olyanokat teljesítsen, amire még nem elég erős! Meg kell adnom a pihenésre az időt! IDŐT! Egy hosszabb verseny után igen is KELL pihenni!
A combomban volt egy komoly sérülés....sok-sok pihenés, kevesebb futás révén rá kellett jönnöm, hogy nem kell mindenáron edzeni, ugyanolyan fontos a pihenés is! Mert nem fogja bírni a test!
Most, hogy megfontoltabban futok, látom, hogy mennyire sokan görcsölnek rá, hogy minden áron letegyenek valamit az asztalra! Mintha az nem lenne elég, hogy egyáltalán VAGY! Létezel és része vagy az életnek! Mindig csak egy dolog a fontos! TE magad!  Hogy mindig rendben legyél! Bármi ér, ne billenthessen el. Ahogy a fákat is fújja a szél, megfigyelheted, a gyökerük akkor is kapaszkodik, amikor már viharok tépázzák. És minél lágyabb a törzs, minél elfogadóbb vagy, annál jobban leszel téphetetlen! El kell fogadnod dolgokat, de ki kell állnod magadért!

Az idei Korinthosz a terveim szerint egyéniben ment volna....lehetetlen volt így neki vágni és egyetlen egy dolgot szerettem volna, kifutni magamból minden fájdalmat, ami ért mostanság, testileg-lelkileg :)
Bevallom, megsirattam a rajtot és fájt a szívem, hogy nem mehettem egyéniben,ezért csak egy cél lebegett előttem : Mindenkivel, akivel futás közben találkozom, és szót váltok, adhassak valamit :) És mindeközben tartsam tiszteletben a testem jelzéseit és ne akarjam kizsigerelni. Párosban mentünk Attival :)
Rosszabb időt futottunk, mint tavaly? Igen! Számít? Nem ! Egy dolog számított : nyomot hagytunk az úton :) Kinél egy szóval, kinél egy mosollyal, kinél egy könnycseppel....és mi gazdagabbak lettünk a lelkünkben! Hiszen bennünk is nyomot hagytak emberek, helyzetek, élmények és fájdalmak.

   A futás elképesztő dolgokra képes. Nem csak kívülről változtat meg teljesen...belülről is! És minél inkább adod bele a lelked, annál többet kapsz belőle vissza.
A futás nem csak egy sport, a futás  egy utazás a legbelső énedbe! És minél hosszabb útra merészkedsz, annál többet meríthetsz....persze ehhez párosulnak a külső tényezők! Vízhólyag, émelygés, hasmenés, izomgörcs, és még sorolhatnám a szebbnél-szebb dolgokat, ami körülveszi ezt a fantasztikus világot. Kívülről egy izzadságtól bűzölgő világ, amiben mindenki aki a részese, fájdalommal az arcán éli meg! De egy biztos....az csak egy álruha! Egy olyan maszk, ami elrettenti a kívülről figyelőt, és bele sem gondol, milyen csodás is ez belülről megélve :)

Egy beszámolónak indult ez az írás, mégis úgy érzem, erről kellett írnom!

Végül is beszámoló! Egy beszámoló arról, mi történik belül, miközben kívül teljesen más látszik.
Na ez van az életedben is! Ami kívülről egy kihívásnak tűnik, egy nehézségnek, egy katasztrófának, az belül teljesen más!
Ha ezt a párhuzamot észreveszed, minden más lesz! És megtörténnek a csodák! Amik ugye, a félelmeink mögött vannak!
Ezt már megbeszéltük sokszor, ugye?

Az álmaidat azért kapod, hogy megvalósítsd Őket! A képességeidet meg azért, hogy élj velük!
Hogy ezeket mikor kezded el megélni, az pedig azon múlik,mennyire hagyod, hogy belülről légy vezetve és mennyire akarod Te ezt cenzúrázni.

Futottam most szombaton egy 6 órás versenyt! Az Optivitán :) Szeretem ezt a versenyt! Családias, mint a legtöbb ultra verseny. Voltak akik 12 órát, és voltak, akik 24 órát futottak. Azon gondolkodtam amíg futottam, vajon mikor jutok el oda, hogy ennyiket bírjak futni. De az elmúlt 2 hónap, a sok-sok kihívásunk és a vele járó fájdalmak megmutatták, hogy ezek a futások már nem az izmokon múlnak...nyilván a munkát bele kell tenni, egy felkészülést nem lehet kispórolni, azt azért ne gondold....de egy biztos és abban szerintem sokakkal egy véleményen vagyunk: csak is azon múlik, mit hiszel el magadról és mennyire vagy biztos abban, hogy jól hiszed!
Hogy közben lesz néhány vízhólyagod, vagy fájni fog...az természetes része az egésznek. Én a talpamon szedtem össze egy fél tenyérnyi hólyagot, és nagyon kifáradtam, bár tartalékoltam az erőmmel, amennyire csak tudtam. Mégis, hazafelé fel sem merült bennem, hogy a másnapi félmaratont lemondjam. Nem,nem....mentem, mentünk, hiszen ez volt a következő nap egyik célja, nem volt kétségem abban, hogy fájni fog. Egy frissen szerzett vízhólyagos talpon nem kellemes 21,1 km-t futni.....de annál nagyobb öröm, hogy a futás közben ért pillantások, pacsik, és megannyi szurkoló és futó között lesz valaki, akinek pont én adhatok erőt!  Akárhogy is van, mindig hatással vagy valakire, vagy valamire. Soha nem tudhatod, hogy ki merít belőled, és ki az, aki miattad fog tovább lépni az életében.
Sok mindent elveszítettünk az életünkben, ezekben a hónapokban. Sok mindent átéltünk, amik nem voltak kellemesek.
De ezzel párhuzamban, olyan csodákat kapunk nap-mint nap, annyi lehetőséget, annyi új esélyt, amennyit csak akarunk és amennyit észre is veszünk! És mint az ultra távokban is......itt sem az izmokon múlik......egyedül azon, mit hiszel el magadról. És mikor kezded magadat cenzúrázni....vagy elhiszed-e, hogy ami belülről vezet, az biztosan jó irányba visz Téged.
Bízz magadban, és ne tántorodj el egy percig sem!
Ha kétséged támad, akkor menj futni, lépd át a határaidat és hagyd, hogy kinyíljon számodra egy új világ, a Te világod !
Várlak szeretettel a mi 6 órás versenyünkön, október 23.-án a Szentendrei Skanzenban. Próbáld ki amiről írtam!

 "Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve."