Elérkezett a nap, amit már nagyon vártam! Kitűztük az első komoly túra időpontját és a távot is belőttük, hogy fokozatosan készüljek az Ultramaratonra:)
A tervezett táv: kb.60 km lesz. A Július 20.-át, szombatot választottuk és én már péntek éjjel nem aludtam, tényleg annyira vártam:)
Amióta edzek, most van az első igazi megmérettetés terepen, hogy mennyire bírom a hosszabb távot, na, főleg ilyen melegben!
Egész éjjel az járt a fejemben, hogy mi lesz, hogy leszek, el fogok-e esni, hogy bírom a cipőt majd lecsatolni.....ezért azután már reggel 5-től fent voltam, és vártam!
![]() |
Indulás pillanatai |
Persze! Minden rendben, de nem bírtam kicsatolni a cipőm! Mondták, hogy ezt meg kell szokni, hát SZOKOM! Jancsi azt is megjegyezte, hogy könnyen kéne, hogy tudjam ki-be csatolni, mert meg is lazította a pedálon azt a helyet, ahová csatolom a cipőt! Jó, mondom, akkor biztosan én bénáztam, nehéz ráállni agyban, hogy megállás előtt figyel a cipőre!
Oké, semmi gond, mehetünk tovább.Az első szakaszt- 25.31 km-t letekertük, és nagyon élveztem. Menet közben arra figyeltem leginkább, hogy hol az egyik, hol a másik cipőt csatoltam le-fel a pedálon, hogy ha hirtelen meg kell állni, be legyen megint meglepetés.
Visegrádra beérve megbeszéltük, hogy keresünk egy jó lángos sütő helyet, és eszünk.
![]() |
Az étterem oldalánál, a második esés után |
![]() |
Visegrád előtt |
Bal térdemen egy nagy folt, jobb lábamon egy nagyobb folt, némi vérzéssel fűszerezve....kezdek igazi bringás lenni, már 2 esésen túl vagyok!
Keressünk végre egy lángos sütőt! Össze-szedtem magam, elindultunk és addig nem álltunk meg amíg nem találtunk, mert nagyon megéheztünk! A keresgélés 5.78 km szakasz volt, ezeket a távokat folyamatosan mértük. Ahogy elindultunk, úgy döntöttem, hogy csak a bal lábamat csatolom fel, a jobbat szabadon hagyom, hogy meg tudjak állni, Megtaláltuk a lángot, lekanyarodtunk oda, majdnem a Duna partjára, megint megállt mindenki, én is, és közben csatoltam volna a cipőt le, de nem ment. Megint nem...én meg....a mai napig nem értem, hogy csináltam, de egy az egyben a bal oldalra kezdtem dőlni, a cipő becsatolva, én meg közeledek az aszfalthoz, ami olyan érdesre volt húzva, és már semmi más nem volt a fejemben, csak az, hogy megint rá esek a bal térdemre... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Komolyan mondom- ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! Miért nem a másik oldal, ahol ott volt szabadon a lábam????
![]() |
Harmadik esés |
Nagyon nevettünk, én a legjobban, de komolyan mondom, annyira fájt a térdem, mivel ugyan oda estem, mint először, pontosan ugyanazon a ponton landoltam és ez az érdes aszfalt nagyon szétzúzott! Jancsi meg is jegyezte, hogy azt gondolta, csak a gyerekekkel vannak történések, mivel ők sokszor mennek csoportokkal túrára, és annyira nyugodtak voltak a párjával, hogy egy szolid túra lesz, mivel itt mindenki 40+-os ember, nem akciózunk......
![]() |
A bűnös leleplezése! |
De valamiért tényleg nem ment, hiába erőlködtem. Lekezeltük a sebet, és még azt is megtudtuk, hogy nincs lángos, elfogyott, és nem is lesz! Mindegy, igyunk és menjünk tovább, láttunk még néhány helyet útközben. Amíg iszogattunk, nagyokat nevettünk, hogy ezek a magánakcióim hogyan sikerültek, mire Jancsi egyszer csak felpattant, kivett egy szerszámot a csomagjából és odament a pedálhoz, csinált rajta valamit és kiderült- NEM AZ ÉN PEDÁLOMAT LAZÍTOTTA KI! A másik bringán, amin a másik barátom tekert!
Azt a nevetést! Basszus! Már azt hittem, hogy végleg eldőlt, hogy alkalmatlan vagyok az spd használatra! És nem! Szerinted? Dőltünk a röhögéstől! Azon kacagtunk, hogy még jó, hogy velem történt, mert a másik bringás több kiló mint én, sokkal....és mi lett volna, ha Ő esik el, még mentőt is kellett volna hívni! Milyen szerencse! Hát, elképesztő ez a csapat! Annyit nevettünk! Annyira örülök, hogy velük lehetek! Soha egy percig sincs unalom, mindig vannak történések:) És ott lesznek velem a Maratonon!
![]() |
Atti és Én |
Mindenesetre összeszedtem magam és tényleg kerestünk egy másik lángosost, ahol ettünk egy finomat és nekiindultunk az utolsó szakasznak, ami visszafelé út volt, más irányban, kicsit több emelkedővel.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsI9t4ke6BnPtfJr2OHqApEyVzUzPJ81WGyuEHGpI5dSw0_vqiB0r1l5zNChnVSVP24nCLWBwcV6LNo9UGqo_U-9DqLj8hUyCYt69lGAYSTO24lzXYBq1_47YzrYzkSnHqonuAtgJJuzcb/s200/20130720_131700.jpg)
Fantasztikus érzés! Tényleg egyre jobb a kondim! Mennyit számított ez a 36 edzés! Régen, mikor csak gyalog kellett nagyobb távot megtennem, a tüdőmet majd ki köptem! Most meg a táv végén, még feltekertem a hegyre! Elképesztő! Végig csináltam a napot, nem voltam fáradt,akár mentem volna még tekerni, ha a lábamon lévő sérülések nem fájtak volna és a többiek is bírták volna még! Úgy látszik, ez a bringa kezd szerelemmé válni! És igen is büszke vagyok arra, hogy végül is ilyen "kevés" bénázással megúsztam:)
Este mutattam a gyerekeimnek a sebeimet, nagy büszkén! Meg is erősítettek benne, hogy annak idején, nekik is "mennyi munka volt" ilyeneket beszerezni! Veregették is a vállam, hogy igazi bringás kinézetem van! Jelentem, a cipő letesztelve!:)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOo7HbrLP4Rgcyqd7oYCZyKRrACIzCd4gxEIVPfGJmtrXYQOhloAUjzLUupODuT8AavXBdoIgpUuS6YJ_g_4SDoNFLcq7OzPQrB_l7JAO5u0btfVbjw6dmK1kPfHCC3MS1N3D1NEKNhN7A/s200/20130720_170458.jpg)
Köszönöm a páromnak és a barátaimnak, hogy mellettem voltak és, hogy bíznak bennem!
Alig várom a következő túrát, ami hosszabb lesz!
Addig lesznek köztes, kisebb túrák, de október közepéig még van idő, és van 35 edzés!
"Ezek a gondolatok hajtanak tovább, előre, és felfedezem, hogy sokkal erősebb és bátrabb vagyok, mint hittem, és elmerészkedek lelkem ismeretlen vidékeire!"