Translate

2019. november 20., szerda

Athén marathon 2.0- avagy egy zúzós november eleje története


„Egyik legfontosabb cselekedetünk az életben, hogy egyik lábunkat a másik elé tesszük. Induljunk hát!”



Az utazás, a kaland, nem a repülő felszállásával kezdődik…hanem, sokkal-sokkal hamarabb, mint gondolnánk. Nekem ez a mostani Athéni út a 2017-es megérkezéssel kezdődött. Megfogadtam, hogy visszamegyek, visszaviszek magammal mindenkit, aki szeretne jönni. A tervezés, készülődés tavasszal kezdődött, amikor megnyílt a nevezés a marathonra. Sorba adtuk le, és gyűlt a csapat. Majd csináltam rá egy eseményt, ahol többen jelezték, jönnének velünk…én közben haladtam az utamon. A korinthosz-81 km után jött egy kis pihenő, de az élet nem állt meg, tovább futottam a kilométereimet.
Megrendeztük aug.31.-én a 100 km-es Magyar Bajnokságot, ami csodás verseny volt. 
Imádtam, de nagyon elfáradtam. Hajnal 4-től éjfélig talpon voltunk, nem volt semmi…mégis csodás volt minden perce. Imádom a verseny szervezést. Szerintem ez egy csodás dolog, amikor mindezt úgy élhetem meg, hogy én magam is futó vagyok :)
Szeptembertől minden hétvégém a futásról és a dedikálásokról szólt. Mentem futni, vittem könyveket, dedikáltam, beszéltem, előadásokat tartottam, futottam, dedikáltam, és futottam……szóval nem unatkoztam. 
Budapest Maraton-Bogár Janival
A budapesti marathont lefutottam, nagyon jó idővel, amin magam is meglepődtem. Erősödök, és ez nagyon jó érzés. Imádtam a versenyt, és alapvetően egyetlen szakaszom volt nehéz, kb.25.-nél nagyon meleg lett nekem,(tudod, ez a banya láz, vagy minek hívjam….) így kb.10 percet elpöcsöltem, hogy összekapjam magam, és még így is majd 30 percet javítottam! Oké, mondhatod, hogy 4:46-os marathon nem nagy szám, de nekem ez az! Sosem foglalkoztam az időmmel, de most a korinthosz óta azt veszem észre, hogy tényleg erősödöm. Októberben még volt egy Velencei-tó körünk, ami közösségi futás, és volt egy 23.-i 6 órás versenyünk is, amit mindig a Skanzenben rendezünk meg. Szóval volt pörgés most rendesen. Előadást tartottam a könyvről, a sztoriról néhány helyen, és szervezem a továbbiakat J Volt Pomázon egy író-olvasó találkozó, ami nagyon jól sikerült. 
író-olvasó előadás Pomázon
És leutaztam Gyulára is a könyvről előadni, és futással fűszereztem. Plusz, jött a szülinapom, ami nov.5.-én egy keddi napra esett….de ugye nov.8.-án utaztunk már Athénba, hogy nov.10.-én lefussuk újra a klasszikus, autentikus marathont.
Hát így arra jutottam, hogy a szülinapi futást nem hagyhatom ki. Csináltam egy eseményt rá, hogy minél több embert megmozgassak nov.5.-én. Mivel 51 éves lettem, 5,1 km-t kértem mindenkitől, hogy fussa vagy gyalogolja ezen a napon. Én pedig előző nap, nov.4.-én a szakadó esőben, kimentem a szeretett Omszki-tavamhoz, hogy idén is körbe futkossam az 51 km-emmel :) szépen,
szülinapi futásom
csendben, csak úgy magamban, ahogy szoktam. Mivel tavaly az 50 km-en letettem az elmúlt 50 évemet, így ezen a napon a következő 51 évemért futottam , és végig arra gondoltam, hogy a végén nagyon rendben legyek, mert akkor majd öregen is így lesz, ezért az utolsó 6 km-t gyorsabban futottam és még jobban mosolyogtam rajta
J Muris volt azt látni, hogy a pecás, aki velem együtt kezdett a tónál, a kocsiból ülve figyelte a a bedobott botját, a körözésemet, mert nem akart megázni a tó partján. A telefonomat is a kocsiban hagytam, hogy semmi ne zavarjon meg. Csodás, elázós , boldog futás volt. Tartalékolva az erőmet a vasárnapi maratonra. Pénteken elrepültünk Athénba, a gyermekeim pedig este repültek utánunk. Nagyon-nagyon vártam ezt az Athént, hogy Ők is jöttek. Ez az út így teljesen más volt. Először repültek és rögtön kifogtak egy izgalmas utat, tele volt turbolenciával, így a megérkezésük nem volt örömmel teli. Szó szerint azt mondták, inkább haza buszoznak! J De a kalandos napok elfeledtettek velük mindent.
Ettünk, ittunk, várost néztünk, hajókáztunk szigetre, egyszóval, jól éreztük magunkat 5 napon keresztül, amiben persze vasárnapra jutott egy marathon. 2 éve amikor voltam, döbbentem éltem meg az emelkedős pályát, ( 32 km-ig emelkedik! 8 óra a szintidő) és most idén, minden percét élveztem. Atti nem volt felkészülve, így tudtam, hogy le fog maradni. De a mocsok, a rajtban odasúgta a fülembe: Ne hagyj el, mert akkor felszállok a buszra!, Na, ez aztán egész úton a fülembe csengett.
Marathon után :)
Mivel 10 km környékén kiszállt toiba, és mondtam, hogy lassítok, hogy utolérjen….persze nem jött, és nekem indulástól kellett toiba mennem, de nem mertem megállni, nehogy ne találjon meg, ha utolér. Élveztem a futást, nem voltam fáradt az 51 km után, sőt kifejezetten jól ment. Az emelkedők is, és egyáltalán nem álltam meg, frissíteni is csak egy-egy kortyra, de inkább futás közben intéztem ezt is. Nem sétáltam az emelkedőn sem, pedig sokan tették ezt, ahogy én is 2 éve. 32 km-nél értem utol végül Beát és Pruzsit, onnantól szinte együtt mentünk, vagyis rákapcsoltunk, mert mondtam a lányoknak, hogy csak nem szállt fel Atti a buszra, de én már futnék rendesen, nem várok tovább. 38 km-nél már beugrottam a toiba mert nem bírtam tovább,
egy olvasómtól kaptam a képet
már a hasam és a derekam is jelezte , hogy sos mennem kell….de nagyon jól nyomtuk. Így igazából 50 percet javítottam a 2017-es időmön ( na jó, volt miből), és olyan jó érzés volt, hogy beérve nem voltam se fáradt, se elnyűtt, nem fájt semmim, és az aréna lelátójára , a márvány lépcsőkön simán felmentem. A fiaim meg is kérdezték, hogy tudtam fellépni J Rendben voltam! Megvártuk Attit, aki persze befutott, nem szállt fel a buszra, bár mindene fájt- nem csoda,azért illik néha futni, ha valaki maratonra készül- örültünk. Fütyültünk neki a lelátóról, éljeneztünk, nagyon jó volt!Este elmentünk császkálni és kajálni, és visszamentünk fotózkodni az arénához. Nagyon jól voltam. Megdicsértem magam, hogy ügyesen tartalékoltam a hétfői futáson, így tényleg simán ment ez a maraton. Hétfőn kihajóztunk egy szigetre, ott töltöttük a napot, a csapat másik része, akik este utaztak haza, elmentek az Akropoliszra még. Mi ezt keddre raktuk, és kedd este jöttünk haza.
Szerdán futottam, meg spinningen is voltam, csütörtökön is futottam, és motívációs előadást tartottam egy cégnél, és dedikáltam. Pénteken átmozgattam magam és szombaton Siófokon ismét maratont futottam. 1 nap-3 részletben, vagyis: 14km+21 km+7 km közte 1-1 óra pihi. Illetve nekem dedikálás, mert egyszerre volt mindkettő. És ismét nagyon jót futottam! Sőt, meglepően jót! 4:16 lett a maratonom.
Egy apróság volt, amire nem gondoltam, hogy esni fog, és a ruhám ugyan cserélhető volt, de a cipőm és a zoknim egész nap vizes volt, és este még vacsiztunk a csapattal, így estére mire hazaértünk, rendesen átfáztam. Másnap újra mentem Siófokra, dedikálni, és persze sikerült még néhány bacit összeszednem, így hétfő reggelre kidőltem….DE! ami a lényeg, hogy 12 nap alatt egy 51 km-t és 2 maratont lefutottam :) hát mit is mondhatnék: jól vagyok!!!! Jól bírom. És pont az a lényeg, hogy nem edzem túl magam! Többen kérdezték tőlem, mit csinálok, amióta nem fogadtam el a kezeléseket, és hogy edzek és hogy pihenek. Úgy gondoltam, ezt most összefoglalom nektek:

Először is sokan tudjátok, sokan nem én alapból vegán vagyok..vagyis nem eszem húst. Nem csinálok belőle nagy ügyet, nem vagyok finnyás, és tulajdonképpen én ezt sosem vertem nagy dobra. De ez van. Halat eszem néha és a tojást is megeszem. Glutén és laktóz érzékeny vagyok , ez a sok gyógyszernek köszönhető, ami ment kb.30 évig….amikor letettem a gyógyszereimet 2008-ban, akkor csináltam 2x21 nap vízkúrát (igen, nem ettem semmit, csak ittam..ne próbáld ki egyedül!)így pucoltam ki a mérgeket, indulásként. Alkoholt, cukros üdítőt, stb…nem iszom! Majd kivettem a tejterméket, és a glutént….miután többszörös hascsikarás, stb alapján ez kiderült. Majd a futásnál ugye a gyomor problémák felerősödtek, mivel a mozgástól a bélműködésem átalakult ( bokor környékén futottam az első 2 évemben :) ). Kitapasztaltam, hogy nem eszek semmit a futáskor, és akkor jó vagyok. Majd jött a mellműtét és az onkoteam…és nemet mondtam. De, elindultam egy nyers étkezésben. Vagyis, nincs semmi liszt, gluténmentes sem,  semmi szénhidrát, semmi cukor, cukorpotló, semmi cukros gyümölcs. vagyis minden szénhidrátot és cukrot megvontam magamtól.
Így salátákon élek, és eszem tojást, néha halat. Vajjal iszom a kávét, és Omega olajat és MTC olajat eszem 2-2 evőkanállal naponta. Eszem CBD olajat és rengeteg C vitamint, folyékony liposzómásat, szedek D3 vitamint napi 3x és este a magnéziumot , napközben ásványi anyagokat és nyomelemeket szedek, és Algát. Iszom Kaqun vizet és deutériummentes vizet, versenyeken nem eszem semmit, csak folyadékkal pótolom amit kell. Több energiám van, mint bármikor. Nem vagyok fáradt, nincs kajakómám, egy napi kaja mennyiségem másnak egy tízóraija….és pont így jó. Már nem fosok a futások alatt és a tartalék energiámat onnan veszi a szervezetem, ahol talál raktárat.
Megtanítottam túlélő üzemmódra kapcsolni. Mert arra csak az egészséges sejtjeink képesek. Heti 3x bringázom-spinracing, heti 1x jóga, 5x futok, sokat alszom, korán fekszem és korán kelek :) Mindig reggel futok, ha tehetem. Hát ennyi :)
És megint csak azt tudom mondani, hogy ha az életedben csak 1 maratont futnál, akkor azt Athénba fusd, a klasszikuson, ahol minden rólad szól, és minden szurkoló téged ünnepel, és átéled életed legnagyobb élményét!
ÁÁÁÁÁ, azt hiszem, megint majd visszamegyek…..:)


„Hinni annyi, mint nem tudni biztosan, hová, de mégis menni - bizalommal. Egy utazás térkép nélkül.”