2016. január 6., szerda

Beszélgessünk egyet.... :)

"A legkreatívabb dolog, amit csinálhatsz, hogy megcsinálod önmagadat." 




   Mondd, mikor csináltál valamit utoljára, először???? Mikor volt utoljára olyan élményed, hogy kiugrik a szíved a helyéről, úgy izgulsz ?
Hajlamosak vagyunk , hogy bele punnyadjunk az élet nevű játékba....szép csendben, alattomos módon hagyjuk, hogy a megszokások, a mindennapok szép lassan lelassítsanak, kényelmessé tegyenek és elhitessék, hogy már nekünk ez nem illik ebben a korban!
Te hagyod ezt? Hagyod, hogy a mindennapok fogságában élj?
  Mikor csináltál valamit utoljára, először?????
Mi kell, hogy bátor légy? Hogy újra Őrült legyél, és nevess a félelmeiden? Mi tart vissza attól, hogy IGAZÁN BOLDOG LÉGY?
Hálás vagyok, hogy átmehettem a nehézségeken, ami a betegségemmel együtt járt. Hálás vagyok minden olyan nehézségért, ami úgy rendesen leterített a földre, és amitől azt gondoltam, itt a világvége!
mert ezek a nehézségek tanítottak meg egy nagy igazságra! Az Életet élni kell! Az időnek van a legnagyobb értéke!
És a legnagyobb kincs, amit egy embernek adhatsz : az IDŐ, amit neki szentelsz!
Minden más csak színpadi kellék. Minden más csak jön-megy az életben.
Egyetlen dolog van, amitől igazán boldog lehetsz: az élményeid!
És csak Te határozod meg, hogy neked mi az igazi élmény! Nem tárgyak, nem pénz, nem drága utak...ne úgy gondold ezt. Azok az élmények fogják az igazi boldogságot megadni, amitől Te magad ott mélyen legbelül boldog vagy!
Lehet, hogy azok a pillanatok olyan apró helyzetek, amire nem is gondolnál, ezért sosem fogod leírni a célfüzetedbe.
  Mikor csináltál valamit utoljára, először?
Csodálatos dolog, hogy az ember minden nap teljesen elölről kezdhet mindent.  Bármikor, bármit abbahagyhat, csak a döntésen múlik, és bármikor bármit elkezdhet.
Amikor gyerekek voltunk, ez teljesen természetes volt. Ha akartunk királylányok voltunk, és el is hittük, ha akartunk, autóversenyzők! Ma meg mi van, beülsz az autódba, és ha elkezdesz egy kicsit sportosabban vezetni, még rá is pirítasz magadra, hogy "nehogymááááápontte"...."hagydmárabbaezolyangyerekes"
Valamiért azt érzem, amikor jönnek a gondolatok, hogy írnom kell, meg kell osztanom ami bennem van!
Talán azért, hogy NEKED segítsek vele! Hogy kapj két nagy maflást, hogy : Helló, ez itt a Te életed!
  Mikor csináltál valamit utoljára, először?
Mit gondolsz, mit fog másolni a gyermeked? Nem azt, amit mondasz...nem-nem.Csakis azt, amit lát!
Hát mit lát?
Aggódó anyut és aput, aki lót-fut, rohan a munkába, mert az kell- jó, tudom, most jön a szöveg, hogy dolgozni kell!-
Igen, dolgozni kell, de tényleg az kell, hogy másolódjon, amit lát? Az aggódást, az utálatot, hogy minden reggel úgy kelsz fel, hogy már megint be kell menni!
Generációk óta minden másolódik! És mindig mindenki megfogadja, hogy Ő majd másképp csinálja! És azután mégis ugyanúgy csinálja, mint a szülei! Pedig nem tetszik a minta!
És most mégis ezt a mintát mutadod, és közben magyarázod, hogy tanulj, mert majd neked jó lesz! De hát nem jó a kép! Nem jó a minta!
Mi történne, ha reggel úgy döntenél, mindent másképp csinálsz?
Ja, hogy ez félelmetes? Hát igen, de kérdezem én:
  Mikor csináltál utoljára valamit, először?
Volt az életemben egy pillanat. Egy igazán meghatározó pillanat!- ilyen kevés van az ember életében, és hidd el, mikor jön, észreveszed!
Egy kontrolll után mentem haza. Épp elmondta a dokim, hogy nem bír ki a szívem több beavatkozást.....épp lesújtott volna a hír, és úgy is volt, lógó orral mentem haza.....éjszakás volt a párom, és én bementem este a fürdőbe, szokásos esti sztori...de, ahogy levetkőztem, megálltam a tükör elött, és néztem magamat, hosszú percekig, fogalmam sincs, mennyi idő telt el, egyszer csak megkérdeztem hangosan:
Mit akarsz? Mit akarsz Te valójában? Hogy van bátorságod ahhoz, hogy így élj! Mit mutatsz! Hogyan gondolod, hogy ebből van kiút?
Elkezdtem magammal beszélgetni...ne gondold, hogy dinka vagyok, de valamiért ez úgy spontán jött. Vittem a céget, tele voltam aggodalommal, nagyon fontos embernek képzeltem magam, aki nagyon elfoglalt, mert nagyon fontos megteremteni valók vannak az életben és ehhez igen komolyan kell dolgozni, mert  mindenki így csinálja!
Mert "kell" a ház, az autó, a minden...és közben szép lassan belefeledkezünk abba, hogy igazán megéljük a pillanatokat. Most sokkal fontosabb dolog van! Menni kell, meg "kell" teremteni a boldogságra valót....!
Aztán jött a többi kérdés:
Megéri? Az ára a fontos "megteremtenivalónak"...megéri?
Leamortizált anyu, apu, mindig fáradtan, idegesen, sok-sok feladattal, hisz nagyon "fontos" elfoglat dolog ez a "minden megteremtése".
És közben szép lassan elveszítjük az igazi mindent.
Mikor kicsik voltak a srácok és nem volt még meg mindenünk, sokat nevettünk, és minden helyzetből játékot csináltunk. Visszanézve a régi fotókat, mindenkinek csillogott a szeme, mosolygott és BOLDOG volt....a "minden" nélkül.
Mi lett belőlünk, hagytuk, hogy a fények halványodjanak, a mosoly is fakuljon!
Mit csinálok? Megéri ez?
Kb. 4 órát beszélgettem magammal. Egész szimpi lettem a végére, pedig az elején még inkább köptem volna egyet!
Egy igen komoly elhatározás született meg bennem. Méghozzá az, hogy megmutatom, lehet másképp is!
Ismered már a sztorimat, rendbe tettem magam, de a legfontosabb, amit csináltam: elkezdtem dolgokat "először csinálni"!
Megszüntettem a vállalkozásomat, aminek a rabja voltam- bár sok ember gondolja, hogy ha a saját vállalkozását vezeti, akkor szabad ember :) - és elindultam az ismeretlenben!
És jöttek nehézségek, hiszen minden új dolog, először nem megy, majd szép lassan megtanulod, és már megy - mint a korcsolyázás például.
De rájöttem, hogy tényleg csak is a saját döntésen múlik, hogy mi lesz velem aznap!
Ami bent, az kint, vagyis: Te teremted meg a saját valóságodat!
Egyszerűen csak hagyd, hogy az élet letegye eléd a megoldásokat. Ne akard Te kitalálni a hogyant, csak hagyd!
Bízz magadban.!
Hiszen, semmi olyan vágy, cél, nem tud megfogalmazódni benned, amit ne tudnál véghez vinni!
  Mikor csináltál valamit utoljára, először?
Hát igen, egész nyugodtan ki is mehetnél futni!
Hidd el, jót tenne! Lehet, hogy mindig is azt mondtad: Fusson akit kergetnek! Én utálok futni! Fulladok is! Meg az izületeim! Jaj én már ebben a korban???
Pedig, ha tudnád, micsoda boldogság! De mondhattam volna bármi mást is, akár a sielést, akár az úszást...teljesen mindegy. A fontos!
Kezdj el újra csinálni valamit: Először!
Azzal az érzéssel, amit átéltél gyerekkorodban. az izgalom, hogy :Juj, sikerülni fog? A gyomrodban az a hűs érzés.... a félelem, hogy a haverok vajon röhögnek-e....?
Tudod Te! Pont én magyarázzam??? :)




Na akkor még egyszer kérdezem:
"Mikor csináltál valamit utoljára, először??????"