B@tta meg a kovid.....szerdai maraton, csak mert!

  "Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon."

 

Ja bocs, 43 km :)

 Előre bocsátom, hogy hosszú lesz. És mint amilyen ez az év is…szar és hosszú. És azt is előre mondom, hogy mindenkinek ez az év teljes erőből az arcába tolta, amivel még dolga volt…volt, mert november 13.-ával végre az összes  tetves bolygó  végre elrendeződött,  már nem hátrál, stb….tudom, ez olyan  spiri ízű, de ez van, ez az év kihozott mindannyiunkból mindent. Azt is, amit nem akartunk….vagy féltünk tőle, vagy attól féltünk, hogy szembenézzünk vele…a hibáinkkal, a múltbéli  döntéseinkkel, azok következményeivel. És persze a jövőnkkel..Így vagy úgy szívás volt, és még nagyon nincs vége…pedig  sokan azt gondolhatták, ez a 2020 milyen szép év is lesz (szép is volt a maga módján, kinek így-kinek úgy)….tavaly pont ilyenkor igazolták az első kovidos esetet, innentől indult el a „banzáj” és mi ekkor már éppen hazajöttünk Athénból, ahol egy csodás maratont futottunk. És paff! Nesztek, itt van, bele az arcunkba….futószezon verseny szempontból kuka…A PFB –OmszkiUltra volt a karantén legelső eltörölt versenye , (6 nappal a verseny megrendezése előtt kellett törölni márciusban) és a PFB.OmszkiUltra volt az utolsó is, az UKKO-val karöltve ( 4 nappal a verseny előtt lett törölve novemberben )..próbáltuk menteni ami menthető volt ( végül már nem volt mit), de szerintem még a legnagyobbak is megsínylették, nem ,hogy Mi, kicsik, akik 5-6 éve vagyunk a piacon, szervezünk versenyeket, bajnokságokat szponzorok és mindenféle támogatás nélkül…( nem sírni akarok, ez csak egy megjegyzés). És még mindig bízunk, tervezünk, hiszünk valamiben, ami  talán majd megoldja a lelkünk szenvedését, és minden mást is, bassza meg!

 

Nem hazudok, engem felőrölt, és kifacsart és kiköpött, mint egy rongyot ez az idei szar. Augusztus végén a leleteimben is megmutatkozott mindez,  Lett néhány nem jó érték, a méregtelenítésem ezerrel beindult, a nyirokkeringésem mivel kivettek  belőle a rák műtétnél, még nem bírja  magát visszarendezni, ezért nem győzi, és sokszor megreked, semmi sem túl jó. De tudom, hogy ennek mi a lelki oka, dolgozom rajta ezerrel, nem szarunk be!.. Szóval, van gondom, nem kevés, de ez megint nem panasz, mondtam: minden szart még az arcunkba tolt ez az év, amivel dolgunk volt, ha nekem ezzel, akkor ezzel. Őszre végérvényesen meg kellett tanulnom szembe nézni azzal, hogy ezt a menetet még nem futottam le teljesen, ami a rákkal való  „játék” része. Így a futás, mint tevékenység , két értelmet is nyert nálam. Felismertem , nem kis gyötrődést átélve emiatt, hogy ezt  „futóversenyt” én még futom, benne vagyok nyakig és van vele dolgom.  És bár nyár óta nagyon keveset facebook-olok,  még kevesebbet posztolok, és azok is inkább az oldalakra korlátozva ( Pomázi Futó Bajnokok oldal, Visszadobtak oldal, PFB-SkanzenFutás oldal, PFB-PálosKör oldal és és még a fiaim GardenRoses oldala is…). Persze futok , akkor is ha nem posztolom,  bár most orvosi kérésre, és  a magam érzése szerint is, kevesebbet terhelem magam, hogy ne stresszeljem a szervezetemet, ne kapjon túl nagy terhelést, legyen elég ereje  rajtam dolgoznia az immunrendszeremnek. Sokkal többet pihenek, szerintem ennyit sosem pihentem…és ami fontos, nem megyek tömegbe, sok ember közé , augusztus vége óta szigorúan betartva, még akkor is, ha a versenyt  nagyon szeretném  ( Wizz Air FM, Spar Maraton, stb) ezért jobb híján a virtuális teljesítéseket választom, és a legtöbb futásom egyedül zajlik….a lelkemben is és a testemben is….vagyis, kint az utakon, és bent  a szívemben.  

Ebben a virtuális katyvaszban  kiszúrtam, hogy az idei Athén maratont is meg lehet futni itthon, és ehhez csak regisztrálni kell, majd nov.08-22 között fel lehet tölteni a tracket. Mivel tavaly is és  2017-ben is futottunk Athénban, így ez azért a szívembe  hamar beszúrt, hogy még ha így is, de akkor is lehet teljesíteni. Volt már pár virtuális teljesítésem tavasz óta, de Athén nekem olyan más! Regisztráltam, és azonnal felhívtam Pruzsit is. Manci, ez a Mi futásunk, gyerünk! 

Pruzsi már megkapta az érmét, előbb, mert a görögök már csak ilyenek :)

 

Persze nem kellett győzködni, elvégre  #együttvagyunkhülyék vagy mi. :) Ez valamikor októberben volt. November 18-at céloztuk meg. Szép  novemberi nap, ködös reggel, majd a nap átszűrődése a ködön, végül tökéletes futóidővel  egy kellemes napos 10-12 fok körüli hőmérséklet. Ez kell nekünk!. Jó lesz!  Előre mondom, jobban ráparáztam erre az eseményre, mint kellett volna!  ….

Háááát, hétfőn szembesültem vele, hogy az órám, ami 2 hetet bír egy töltéssel, lemerült….és a föld nyelte el a kábelét ( pont 2 éve van meg, és úgy vigyázok a kábelre, mint a szemem fényére)…segítségként Áginak szóltam, adja kölcsön az Ő töltőjét, és majd csak meg lesz a kis szaros, amikor nem keresem….de átmenve hozzá észrevettük, hogy nem ugyanolyan töltő kell nekem, mint ami neki van…Garmin-Garmin, de mégis más….( bocs, ez nem a reklám helye). Elkezdtem vadul keresgélni a neten, persze 12 ezerért találtam, de ennyi keretem ebben a szaros helyzetben nem volt rá…..pedig töltenem kéne. Végre egy után gyártottat találtam a neten, ami megoldotta gondomat és nem volt arany áron, így kedd reggelre nálam volt a kábel. Neki álltam tölteni.  

szerdai csajos

Siker…persze a telefonom is így 3 év után haldoklik….ez csak a végére majd egy plusz infó lesz.  Szóval kedden pontosítottunk, hogy 9 körül megyek Pruzsihoz és indulunk, Áginak , aki be fog csatlakozni, jelzünk telefonon….kb.fél10 lett, hogy indultunk. Óra indít, és GÓ! 10 km körül összefutottunk Ágival, aki becsatlakozott egy félmaratonra hozzánk…persze már az elején elbénáztuk, mert ködös képeket akartunk készíteni, így az óbudai részen futkostunk ide –oda néhány fotóra, ami tök szarul sikerült.

ez az egy jó....

 

3 km-nél jelentkezett a  hasmars, így ugrottam a bokorba ekkor már harmadszor, mióta indulni akartam itthonról. Csaltam, mert a bokor guggolás alatt pause gombot nyomtam az órán. És ezt a műveletet végül  még eljátszottam  5ször, így egész gyenge lettem kicsit úgy 32 km-re…de akkor már nem jött több guggolás hála Istennek….18-nál kaptunk frissítést Gyuritól, hozott nekünk kólát és 25 -nél is kaptunk még belőle. Csacsogtunk, mert rég találkoztunk, röhögtünk, együtt éreztünk ha Pruzsinak fájt valamije és megvártuk, amíg nyújtott, és  Ők megvártak, ha bokorba kellett mennem…..Ági lecsatlakozott rólunk mert már fázott és sietett, mi Pruzsival tovább mentünk a magunk ráérős tempójában. Majd Szentendre központjában betértünk újabb kólát szerezni,  ( 32 km-nél), amikor is újra pause-t nyomtam…..amíg vártam, hogy jöjjön. ( 1 maszkunk volt, így ez volt az egyszerű megoldás) és visszafelé Szentendre felől nem ugyanott akartunk futni, mint odafelé. Ja! Mert ,hogy  Békásról elindultunk a futóúton le a Dunapartra, Szentendre felé, végig a bringa úton, egészen Tahiig, ( 21,1 km) majd megfordultunk és vissza felé is ugyan úgy terveztük, de a kóla miatt átterveztük, hogy vissza a 11-es másik oldalán, szintén a bringa úton megyünk vissza Békásra. Nem terveztünk gyors tempót.

Tartalékon mentünk, hogy ne terheljem magam, és Pruzsi sincs most toppon…jó volt ez így nekünk, kényelmesben.  Beszélgettünk közben, fotózkodtunk,  az órám meg ha én nem állítom meg, igazából magától is pause-re kapcsol, ha nem érzékeli a futást.  ( nem találom, hol kell kikapcsolni, de megkeresem). Szóval a kólát megszereztük, majd megnyomtam az órám….és bassza meg, rosszat nyomtam! Azt hittem a guta megüt! Leállítottam! Én picsa! bammeg, azt hittem menten megőrülök! Hogy lehetek ilyen ökör! Nem hiszem el! Olyan pipa lettem, hogy majdnem földhöz vágtam az egészet a picsóba. Dühömbe kikapcsoltam az egész órámat, mondván , hogy majd a telóm rögzíti,  de ez a szar meg 41,56 km-nél lemerült! ( mondtam, hogy 3 éves…) Így 43 km-nél hazaértünk Pruzsiékhoz, az Ő óráján legalább egyben van meg a mérés, és így  a végleges táv is meg lesz örökítve. ( és a pause-k nélküli idő.)  Hát szóval, némi mérgelődéssel, de rengeteg élménnyel lettünk-lettem ma gazdagabb. Köszönöm Pruzsi és Ági nektek ezt a napot,  Gyurinak a meglepi frissítést,( jókor- jó helyen, mint egy igazi mentor)  most ápolom a sejhajom, és  eszem valami vacsit….és mindezek után tovább dolgozom magamon, hogy újra 100%ban erős lehessen a testem és a lelkem. 

Továbbra is ösztönzök mindenkit, hogy ha szeretne karácsonyra ajándékba Visszadobtak könyvet  venni, azt ezen a linken tegye meg, és én névre dedikálva küldöm postán. http://pomazifutobajnokokse.hu/hu/konyv/

Bokorban guggolás nélküli

Ha pedig bármilyen formában az egyesületünket támogatnád, erre is a honlapunkon találsz lehetőséget ( adó 1%, támogatói befizetés a számlánkra, stb…) bármi jól jön és hálásan megköszönjük! Illetve a PFB-PálosKör, instant köreink is azzal a céllal születtek, hogy egyrészt örömet és élményeket szerezzünk nektek a Mi futó útvonalainkkal, másrészt valamilyen szinten talpon maradhassunk……legalább is ez a cél. Ezért ha bármiben tudok nektek még segíteni a továbbiakban a telefonszámom publikus, itt a blogon is megtalálható, elértek!  A Visszadobtak könyv második kötete is készül…újabb fájdalmakat tépek fel vele, illetve régieket csak újra, higgyétek el, nem  sétagalopp ezt megírni…lesz benne szó a rákról, és az oda vezető elmúlt 20 évről.  Dolgozom rajta, teszem a dolgom, próbálunk meglenni, mint mindenki, néha sírunk- néha nevetünk, néha feszkósak vagyunk, néha nem…ez egy ilyen év, de mindenki ebben a cipőben van. Ezért próbálj mindenkit most valahogy egy kicsit másképpen elfogadni. Hiszen mind futjuk most a saját versenyünket…ki-ki a magáét. Ne akard a másikét futni. A tiedet fusd! Majd a végén tapasztalatot cserélünk.  

 Most csak szánj időt magadra, és merj belenézni a saját szemedbe…akkor is, ha nem tetszik amit látsz. Holnap reggel már más fog visszanézni, és egyre erősebbek leszünk….maratonhoz is és minden máshoz. Én például a nagymamasághoz, ami egy újabb mérföldkő lesz a családunk történetében hamarosan  :)Maradj az, aki vagy!