2018. május 2., szerda

Szerveztünk egy 50 km-es Magyar Bajnokságot :)

Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.

2018. Május 1...Nevezetes dátum az életemben! Az új életem, az álmom születésnapja. Pontosan 5 évvel ezelőtt ezen a napon hoztam meg a döntésemet, hogy sportolni fogok ...és ezen a napon pár órára rá eltörtem a csuklómat ....
És egyszer csak , 5 évre rá szerveztünk egy 50 km-es Ultrafutó Magyar Bajnokságot ezen a jeles napon! 
Nekem ez a verseny az  álmom része. Nagyon vágytam rá....de türelmes voltam, és amikor éreztem, hogy ráléphetek erre az álom ösvényre, nem haboztam, egy pillanatig sem.
Olyan csodát élhettem meg, amit most nagyon nehéz szavakba önteni.
Kaptam egy olyan élményt, egy olyan érzést, egy olyan napot, mit napot! olyan heteket, napokat, amiket annyira de annyira szerettem volna megélni!
Mindig jobban izgulok, amikor a Rajtkapu másik oldalán állok, a köszöntői oldalon, a szervezői oldalon.
Csodálatos és egyben megtisztelő feladat, ha felépíthetek egy verseny helyszínt, ha fogadhatom a futókat. Csodálatos és leírhatatlan érzés, amikor elindulhatok a rajthoz, hogy nevükön szólíthassuk a futókat.
2017.decemberben, karácsony előtt 2 nappal kaptam a hírt, hogy megkaptuk 2 Magyar Bajnokság rendezési jogát. Izgatottan mentem az Ultrafutó találkozóra, hogy bemutatkozzak, és megismerjenek az Ultrások, most már nem csak, mint futót, hanem mint szervezőt is.
Olyan izgalom volt bennem a versenyszervezés közben, hogy sokszor úgy ébredtem hajnali 4-kor, hogy "Itt a nagy nap! Kelni kell"...de még nem volt itt :)
A futásaimat még többször az Omszki tó köré szerveztem, hogy lemodellezzem magamban, mi, hogyan lesz. Tudtam már minden egyenetlenséget a pályán, futottam minden irányban, és csukott szemmel tettem meg szakaszokat, hogy leteszteljem , jól ismerem-e tényleg.
És számtalanszor elképzeltem minden pillanatát ennek a napnak.
És mégis, sokkal többet kaptam, mint amire fel voltam készülve!
Elrajtoltak
Ezen a helyszínen mindent hajnalban kellett létrehoznunk, alig több mint 2 óra alatt. És a csapatunk olyan összhangban tette a dolgát, úgy raktunk össze mindent, hogy senkinek nem kellett közben semmit sem mondani. Pillanatok alatt belaktuk a tavat, és mire az első futót köszönthettük ( Muhari Gábort), már ott voltam a rajtszám osztó asztalnál és mosolyogva fogadhattam :) Biztosan nem is sejti, mennyire nagy pillanat volt ez nekem!
Rengeteg segítséget , támogatást kaptunk Budakalásztól :). Egy 50 km-es Magyar Bajnokság nagy esemény.  
Amikor olyan futó legendák érkeznek a versenyünkre, akiket csak csodálok, és nem is merem megszólítani...hát ez azért elég libabőrös dolog. Nem sorolok neveket, mert mindenki, aki ott volt, Bajnok nekem! Bajnok vagy Te is, aki tudtad, hogy kifutottál az időből, de nem álltál meg, végig futottad és mi megvártunk, mert bár kiposztolunk mindig szintidőt, de még soha senkit nem hagytunk a pályán, mindig, minden futót megvártunk és nyakába akasztottuk az érmet, ami a teljesítésért jár!
Rudolf Tamás ezüst érem és Nagy Katalin, ultrafutó Bajnok
Sírtam a boldogságtól, hogy gratulálhattam a Bajnokoknak, hogy átadhattam a kupát, hogy ott állhattam a dobogó mellett. Amikor én futok egy ilyen távon, sosem látom a díjazást, mert én még javában futom a kilométereimet, amikor a Bajnokok már elindulnak hazafelé...de most ott lehettem, mert az álmom útjának újabb mérföldkövére mertem lépni.
Szervezőként a mérésem alapján, az egész nap lebonyolításával beletettem a lábamba 31 km-t! Olyan 31 km-t , amit soha máshogyan nem tudok beletenni, ami olyan értéket adott nekem, ami felbecsülhetetlen.
A fáradtság, amit az elpakolás végén éreztünk, az olyan volt, amit az ember minden nap kívánna magának és minden embertársának. Boldog fáradtság! Áldott fáradtság!

Muhari Gábor Magyar Bajnok
Minden percét imádtam, az öleléseket a célban, az odamosolygásokat a pályáról, a sok-sok energiát, amit kaptam Tőletek, futóktól!  Futóként futóversenyt szervezni...a legcsodálatosabb dolog !
Köszönöm mindenkinek, aki hisz Bennem! Köszönöm az Ultrafutó Bizottságnak a bizalmat! És köszönöm a családomnak, hogy minden egyes célomat, álmomat tiszteletben tartja, hogy segítenek, hisznek bennem és szó nélkül végrehajtják , ami ahhoz kell, hogy létrejöhessen.
Még ha morognak is a gyermekeim, hogy 4 órakor kell kelni, mert pakolni kell, azért teszik a dolgukat és elviselik az őrült anyukájukat. És másnap ugyanúgy elmennek kerteket építeni, mint más a pihenő napja után dolgozni :)

Nagy Katalin és Maráz Zsuzsanna Ultrafutó Bajnokokkal
 Még sosem jöttek el olyan versenyre, ahol  én futok 50 km-t, de most látták a résztvevőknek köszönhetően, hogy milyen egy Ultra verseny. Most már más értéket képviselnek a szemükben a falinaptáron naponta odaírt kilométereim.
És már most mondják az ötleteket a jövő évi 50 km szervezésére!
Nem tudom, Neked mi az álmod! Nem tudom, hogy egyáltalán elő mered-e venni! Nem tudom, mennyire tartod őrültségnek és mennyire tűnik félelmetesnek!
De kérlek, addig ne állj meg az életben, ne akarj megpihenni, amíg meg nem találod! És bármennyire riasztó, bármennyire félelmetes, bármennyire őrültnek is tűnik.......ne engedd el:) Minél félelmetesebb,annál biztosabb, hogy jó úton jársz felé. Csináld meg! El ne menj úgy, hogy itt hagytad !

Jövő héten a Balatonon megint a Rajtkapuban leszek.....ezúttal az induló oldalon :) 220 km/ 3 főben újra :) A 30 éve párommal, Sallai Attilával és sporttársammal-barátommal, Pruzsinszki Kriszinával , akivel naponta együtt rójuk a kilométereket :) Találkozunk????