Versenyről-versenyre :)

"Ha nem látod magadat győztesnek, akkor nem tudsz győztes módjára viselkedni." 

Az augusztus és a szeptember olyan időszakra sikeredett, amikor is eljutottam oda, hogy megkérdőjelezzem az értelmi képességemet is :)
Történt ugyanis, hogy  a Night Run megszenvedett maraton után, egy ideig nyalogattam sebeimet, illetve igyekeztem kiheverni a megpróbáltatásokat....na jó : rengeteget pihentem, és folyamatosan azon imádkoztam, hogy jöjjön már egy olyan verseny, amikor minden rendben van! Nem hányok, nem rossz a gyomrom, minden simán megy, mosolyogva !
És valahogy egyszerűen érzem, hogy nekem ez is csak amolyan megmérettetés, kitartok-e....mindig ez van, tesztet kapok egy döntésem elején, és közben is időnként, hogy biztos-e a szándék :) Ez már csak ilyen,nem kell ettől megijedni, csak észre kell venni a jeleket! 
Egy héttel a Maraton után egy laza Iron Girl-t futottunk páran a csoportból, ami szenzációsan sikerült, mivel csak 6 km volt a táv. Megbeszéltük Pruzsival, hogy lazán, átmozgatósan futjuk, semmi rohanás, csak amolyan nyugis tempóban....persze! Hát már a rajtzónába érkezéskor éreztem, hogy ez nem lesz gyenge 6 km, mivel elképesztő párás meleg volt, az a tipikus megdöglesz állapot, amit tetőzött a délután 3-kori rajt idő. Persze a kopaszi gátról indulva,  a Petőfi híd irányába...na, mi beálltunk egy nem túl kényelmes tempóra, és toltuk, és toltuk, alig vártuk a frissítőt, majd újra belehúztunk, mert most már nem engedjük el, csak azért is...3 km-nél póló le, mert már nem bírom, de akkor is megcsináljuk! Pruzsi néha odaszólt, hogy jól vagyok-e? hagyjál békén! mondtam....31 perc-6 km! még jó, hogy megbeszéltük, hogy óvatosan átmozgatjuk magunkat! Kidőlés, öröm ölelés Garami Katával, végre! nagy példaképem :) mindig nagyon várom, hogy találkozzunk, keresem a versenyeken, fantasztikus futó! néhány csoportkép és irány a megérdemelt fagyi!
A következő héten szolidan átmozgattuk magunkat néhány futással, de vasárnapra azt gondoltam, illene megint egy közepesen hosszút futnom. A terv egy 18 km körüli futás volt, egyedül, mert néha ez is kell, hogy csak úgy magamban és a zenéimmel lehessek.Nem mindig hallgatok zenét, de néha rám tőr és akkor Led Zeppelin nélkül nem bírok futni, van amikor meg jobb csendben, csak a természetet hallgatni.Hát most Led Zeppelinre vágytam, így valahol Budakalásznál eldöntöttem, hogy befutok Pomázról a Mammut-hoz, úgyis szeretnék átvenni egy aprócska rendelésemet. Így olyan igazi városnézősre sikeredett ez a futás, 20,34 km-rel :) Közben már gondolatban a jövő hétre készültem, ami a vágyott Korinthosz volt. Tavaly kísérőként mentem, és akkor megfogadtam, hogy legközelebb ott a helyem, ott a helyünk. Nyár elején már leadtuk Attival párosban a nevezésünket, 81 km=40,5/fő :) És megemlítettük a csapatnak, így végül 3 csapatunk lett a két fős váltóra és lett egy 3 fős csapat is, meg bringás kísérő, tehát megint beindult a gépezet, szerveztük a szállást és készültünk.

Ilyen ez a futás, az embert elkapja a gépszíj és csak fut, versenyről-versenyre, és jönnek a barátok és együtt fut mindenki, és ez a szép benne...már pénteken lementünk Szekszárdra, mert ott akartunk lenni a tésztapartin és a tájékoztatón. Nagyon szeretném jövőre egyéniben lefutni, ezért már most minden pillanatot át akartam élni :) A csapat nagyon jó hangulatban volt, röhögtünk, nyüzsögtünk, átbeszéltük a váltásokat, kajáltunk egy nagyot és készültünk a másnapra.
Az idő nekünk kedvezett, nem 43°C volt, mint tavaly...csak 24-29....persze ez a napon, a Duna töltésen azért sokkal több, mivel ott nincs árnyék, csak a messzeség! Reggel 7-kor indultunk útnak, Baja irányába. Atti rajtolt, én be a kocsiba, és irány az első váltópont.Kb.10 km-enként váltottuk egymást. 40-nél volt egy időmérés, aminél, ha valaki nem ért be a szintidőben, akkor ki kellett állnia. A szintidőt hoztuk, és ami még jobb volt, hogy minden rendben volt. Se hasfájás, se semmi, egyszerűen csak élvezetből futás, szuper érzés. Egyszerűen imádtam.Néha zenét hallgattam, néha az ultrásokkal beszélgettem. Sokan rám köszöntek menet közben, ami különösen jól esett....már ismernek! Tudják a nevem....:) elképesztően jó érzés ez, mikor 3 éve még örültem egy bringázásnak is! Most meg itt futom a Korinthoszt, el sem hiszem! A csapat is nagyon élvezte, mindenki odatette magát. Azt gondolom, az egyik legjobb versenyünk volt ez a Korinthosz.
Rengeteg élmény, sok nevetés, még több tapasztalat, amit mindenki megszerzett ezen a napon. Bízom benne, hogy jövőre egyéniben tudok indulni! És bízom benne, hogy jövőre még többen tudunk ott lenni újra ezen a csodálatos eseményen! Köszönjük Öcsi!!!!
A következő héten- aug.20.-án-   a heti edzéseken kívül, hétvégén tartottuk a Wizz Air félmaratonra a felkészítő futásunkat, ami megint csak egy kellemes nap lett, hagyományunkhoz híven levonultunk az Omszki tó-hoz és köröztünk, mert így azok is velünk tudtak lenni, akik kevesebbet futnak, mivel 1,7 km-es a körpálya, a cél ugyan a 10 kör volt, de kevesebbet is lehetett futni velünk. Nagyon jó kis nap volt :)
Ezt követő héten- aug.28.- pedig szerveztünk egy családi napot, a Velencei tavat futottuk körbe és a családtagok, barátok, kísérhettek minket kerékpárral :) 32 km volt a táv, nem voltunk túl sokan de azt gondolom, remek hangulatú napot csináltunk. Elképesztően meleg volt, ami nem kedvezett a szívnek, és természetesen a 9:15-ös kezdés is már késő volt, de így is komolyan odatette magát mindenki. Volt, akinek ez volt élete első 30 km-es futása, és megcsinálta! Kb.13 körül végeztünk és utána levonultunk a strandra, kiáztatni a megfáradt izmokat, és beszélgetni egy jót, csak úgy, amolyan nyárzáró eseményként.
Ezek után 09.03.-04.-  egy újabb hétvége, újabb versenyekkel....megint meghívást kaptunk az UB-tól, ezúttal a Family Run eseményre, azon belül is a félmaratonra, ami megint egy esti futás, amit köztudottan nem szeretek.....hiába, nekem ez az egyik gyengém, az esti futások, mert egészen egyszerűen én egy korán alvós ember vagyok és álmos vagyok este.
Attival és Pruzsival mentem, a szokásos hármas banda, és megbeszéltük, hogy nem toljuk nagyon, mert este is van, meg másnap is egy versenyre megyünk---marhák :)))
21:30-kor volt a rajt, persze már rendesen sötétben, és a városligetben köröztünk egy 5, 275 km-es pályán 4-szer. Az utolsó 500 méteren egy olyan sötét szakasz volt, amiben egyszerűen lehetetlen volt bármit is látni. És ugye megbeszéltük: nem toljuk meg nagyon! ÁÁÁÁÁÁÁÁ, persze! 
1.kőr- Atti beszól: -28 perc alatt lefutottuk....!
2.kőr- Atti..: 1 órán belül vagyunk....!
Hozzáteszem, hogy a vaksötét szakaszt kézen fogva futottuk, mivel én nem éreztem biztonságosan magam, nem is jó a szemem és plusz a bizonytalanság, hogy hova lépek....na mindegy, azért nem volt annyira vészes. Ja és minden körben volt egy szakasz, kb.4 km-nél, ahol a speeker hölgy ugyanaz a hölgy volt, aki a Night Run-on a Mozaik utcánál beszélt nekünk a hangosba..ezért minden körben, amikor meghallottam a hangját, bekapcsolt az érzés gyomorilag, ami a maratonon volt...húúúúúú.
3.kőr- Atti: lehetne egyéni PB is......! áááááááááá, hagyd már abba!, jól van, most már akkor legyen! basszus! még jó hogy megbeszéltük a tutit.

4.kőr- Jeeee, 2 óra 3 perc! Picsóba....mindjárt összeesem.....de akkor is a miénk!Persze, éjjel értünk haza, és persze, hogy ilyenkor már nem állsz neki enni, és persze, hogy reggel korán kell kelni mert indulsz Ócsára egy újabb futásra, és időben oda kell érni, és persze, hogy nem pihened ki magad........11,58 km! És olyan éhes voltam végig, mint még sosem! Nem normális banda! komolyan mondom, az eszem megáll, de az az igazság, hogy élvezem! Egyszerűen igen is élvezem, hogy futhatok, hogy fájhat a lábam, hogy vízhólyagom van, hogy söpröm a sót magamról és minden egyes percét, amit úgy lát mindenki, hogy micsoda kihívás....mert ez VELEM történik! Igen, Velem, akinek erre egyáltalán nem volt esélye sem!!!!
Következő hét- 09.11.- Wizz Air félmaraton. Őrült melegben. Nem a legjobb idejű futásom-futásunk! A túlélésre hajtottunk!
Tényleg brutál volt a meleg, mindenkit figyelmeztettek is, hogy okosan fusson!

A rakpartra mikor ráfordultunk, az olyan volt, mintha egy katlanba kerültünk volna, szó szerint fejbe csapott a hőség. Nagyon kemény volt, és ennek ellenére is mindenki elképesztően ügyes!
Újabb félmaraton mánia érem is került a nyakunkba, a befutó érem mellé, mivel ezt a négy félmaratont is újra teljesítettük.

Annak ellenére, hogy a földön feküdtünk a kimerültségtől és azt is ötször meggondoltuk, hogy felálljunk egy fotóra, mégis, csodálatos volt megélni ezt is együtt!Újabb vízhólyag...már kezdem megszokni!
Szeptember 18.- 10 Híd futás, és egyben a Spar maraton felkészítő futása volt a következő hétvégi esemény....
31 km volt a táv és egyszerűen csak eldöntöttük-köszönet Daninak az ötletért-, hogy az összes Budapesti hidat megfutjuk, egyikre fel, másikon vissza és így tovább, a Hajógyári szigetről eljutva a Kopaszi gátig és visszafutni a Budai oldalon a Hajógyári szigetre.
Reggel 9-kor rajtoltunk, ott tettük le az autóinkat, 22 fő gyűlt össze és ketten még menet közben csatlakoztak hozzánk. Pont kellemes volt az idő, viszonylag nem volt nagy hőség, és a Rákóczi hídig nagyon jó tempót mentünk.Menet közben beszélgettem pár olyan futóval, aki most csatlakozott hozzánk először. Beszéltem magamról neki, Ők meg azonnal vissza: Te vagy az a csaj? Húúúúú, nem gondoltam volna ! Volt, hogy poénkodtam, hogy :Ááááá, lebuktam! vagy ilyeneket: "Jól áll neki a halál ":) Futás közben mindig kijön egy-két hülyeség :) Tök jó fejek voltak, olvastak rólam, és nagyon jókat beszélgettünk! Olyan furi volt, hogy így rám csodálkoztak!
A budai oldalon elindultunk visszafelé a hajógyárira, de itt már meleg volt rendesen, és a csapat három részre szakadt. Egyik futónk kisfia volt a bringás kísérőnk, aki elől ment az élbollyal, ezért nekem a teljes vissza úton nem volt már vizem, egyszer megálltam egy kútnál, kb.a fele útnál, de onnantól iszonyat szomjas voltam. Voltak, akik elköszöntek a Batthyány térnél, mert arra mentek haza, de a csapat nagy része visszajött a szigetre. Ez egy elképesztően jó nap volt és tényleg jót futottunk :)
Következő hétvége: 09.24-25. Pomázi futás volt a Mi szervezésünkben, ami egy új, hagyományteremtő eseménynek indul el. Pomáz város napján egy helyi rendezvény keretén belül mozgattuk meg az itt élőket. Nem volt nagy a táv, 6 km, de combos volt az eleje. Egész héten többször megfutottuk, egy 20%-os utcán ( Tél u.) ment fel az első szakasz. Ennek a többszöri felfutásnak lett eredménye.....másnap, 25.-én a Nato futáson ( 10 km) az utolsó 4 km egy combos emelkedő volt, fel a Budai várba, ami, meglepő módon, sokkal könnyebben ment, mint eddig ha emelkedőn futottunk. Egy biztos, új PB-nk lett, 57 perc lett az időnk :)

Nagyon hangulatos futás volt, ide minden évben jövünk, szeretjük és jó az útvonal is :)
Hát így miután több hétvége nem jutott már erre a hónapra, így a versenyek is elfogytak....
most volt egy hétvége amin nem volt futás, csak a szokásos hét közbeni edzések, és már itt is vagyunk, napokon belül a Spar Maraton, ami azt gondolom, az egyik legnagyobb futóesemény Budapesten.
Nem mondom, hogy nincs zabszem......igen, konkrétan nagyon izgulok, de alig várom az érzést, amit a rajtzónában kap az ember.......

Szorítsatok !!!!!

folyt.köv.......:)