Nevezés

"Istentől kaptuk azt, akik vagyunk! Hogy kikké válunk, ez a Mi ajándékunk Istennek!"


Az elhatározásomat tettek követték. Dátum- 2013.Október 19-23. Kiszámoltam, hogy van 17 hetem még, 52 edzés, köztes napokon terepen tudok edzeni!
Beszéltem a bringás cég vezetőjével- kaptam egy ígéretet- kísérni fognak a maratonon, sőt, elindul egy srác is, aki egykerekűvel fog jönni, így kettőnket kísérnek.
Június 15.-én, nagy -nagy izgalommal, az interneten megcsináltam a nevezésemet, kerékpár kategóriában. 
 http://bbu.hu/hu/versenykiiras
Megkértem a bringás barátaimat, hogy jöjjenek el velem egy edzésemre, hogy lássák, hogyan készülök.
Először csak a feltaláló barátom jött el, mondván, hogy kipróbál egy edzést:) Hát volt nagy meglepetés. Nem gondolta, hogy ilyen kemény:) A végén odajött hozzám és csak annyit mondott:
-Szerintem neked a szívműtét heged csak tetoválás:)))
Elhatározta, hogy Ő is jön az edzésekre mert szeretne megerősödni, hogy a saját találmányán megtanuljon menni. Hogy néz az ki, hogy a feltaláló nem tud egykerekűzni:)))
Úgy gondoltam, itt az ideje beavatni a családomat is! Nagyon izgultam! Vajon mit fognak gondolni? 
25 éve vagyunk együtt a párommal. Sok-sok mindent megéltünk, sok izgalom volt, hiszen az összes rosszullétemet együtt éltük át. A gyermekeim végigélték a betegséget és a gyógyulásomat is, épp a napokban jegyezték meg, hogy mi az, hogy egyedül lenyírtam a füvet- 1200 nm terület- hiszen ezt eddig nem csináltam, mert rosszul voltam!
Danika volt egyedül beavatva és  én tényleg nagyon izgultam, hogy mit fognak szólni ehhez az elhatározáshoz. Megfogalmaztam a témáról egy levelet a cégem vezetőinek, és a számítógépen elmentettem. Odahívtam a páromat, hogy megkérjem- olvassa át, mi a véleménye, mert csak így küldöm tovább:)
Végig olvasta. Csendben. Nem szólt semmit. A gyerekeim nagyon örültek. De szerintem Atti első percben inkább aggódott. Érthető, hiszen tényleg megélt velem mindent!
Érzem, hogy mennem kell! A szívemből jött ez a döntés és egy barátom, akinek nagyon sokat köszönhetek-egyszer azt mondta nekem- Bízz a megérzéseidben! Hallgass a szívedre!
Annyira jó érzés, hogy egy olyan dologra készülök, amit eddig soha nem gondoltam volna! Lehet, sok embernek ez csak egy edzés, egy maraton, egy kis táv, nem nagy dolog... Én soha nem sportoltam, soha nem voltam versenyen, amikor beszéltem az Ultramaraton szervezőivel telefonon, és elmondták, hogy kapunk a maraton végén érmet a nyakunkba, hogy teljesítettük a távot- hát én ugráltam örömömben! Tudod, hogy ez mit jelent nekem??????
A bringás cég vezetői elvitték a bringámat és felkészítették a következő időszakra! Új váltót kapott, és nagyon sok mindent kicseréltek rajta. Tulajdonképpen a vázra egy teljesen új felszerelés került, amivel sokkal jobban tudok haladni. 18 sebesség, nagyon jó fék, új tengely, pedál,stb...

Annyira izgultam, hogy mikor megérkezett a bringám, azonnal felpattantam és mentem is tekerni, hiszen mióta edzek teremben, még nem mentem terepre. Ahol emelkedőn kellett mennem, sokkal jobban ment mint régen. 26 edzés igen csak meglátszott a teljesítményemen, hát még a maradék 44, ami előttem van.
Megerősödtek a combizmaim és sokkal jobban bírtam tekerni!!!!!!!!
Minden edzésemet egyre jobban élvezem, egyszerűen annyira jó érzés, hogy tekerek, hogy nem is tudom szavakba önteni! Minden nap jobban bírom, elképesztő!!! Ma pont meséltem az edzőmnek, hogy tulajdonképpen az az igazság, hogy az elején nagyon féltem. Annyira nehéz volt hozzászoktatni magamat a rendszeres mozgáshoz, sokszor úgy mentem haza az edzésről, hogy "biztosan nem vagyok normális"....
A lábaim nagyon fájtak, nem volt különösebben izomlázam, de mégis, koncentrálnom kellett, hogy a gyakorlatokat tudjam csinálni. Azt mondta, hogy egyáltalán nem ez látszott!Mostanra már annyira könnyedén megy, imádom a hegymenetet! Az egészet élvezem:)

Tudod, mikor valaki 40 éves koráig a szívbetegségével küzd, és próbálja túlélni, akkor elképesztő, mikor mindjárt 45 évesen meg Ultramaratonra készül!
Tudom, hogy rengeteg feladatom van , hiszen lehet, hogy tényleg Te vagy az az ember, akinek kell az erő, a hit, abban, hogy mindig van egy új nap és mindig van egy jobb esély!
Soha nem gondolhatod, hogy ez csak mással történhet meg! Világ életemben szentül meg voltam győződve,, hogy nekem valami dolgom van! Hogy nem véletlenül mentem végig a kemény időszakon, és tudom, hogy sokan feladják, pedig mindig csak azon múlik, hogy hogyan jössz ki bármilyen nehézségből, betegségből, hogy Te magad, mit is gondolsz? Én azt gondolom, csak a kitartás, a hit és a tested tisztelete, a teljes éned szeretete kell ahhoz, hogy kihozd az életedből a maximumot!

Rengeteg üzenetet kaptam, mióta megosztottam az első blog bejegyzésemet. Volt olyan fiatal aki az egyik gyermekem osztálytársa volt, és azt írta nekem, hogy : Ha azért kezdted el a blogot, hogy másokon segíts, tudd, hogy 1 embernek már segítettél, nekem!
Hát ezekért a pillanatokért csinálom! 
Volt olyan megkeresésem is, hogy szeretne velem végigtekerni a maratonon:)
Elképesztő!
Készülök most egy 70 kilométeres túrára. Terepen, emelkedőkkel fűszerezve. Alig várom már. 
Tegnap kaptam egy IGAZI BRINGÁS CIPŐT!!!! Tudod, az a speckós, bepattintós, Simano!
Annyira csoda szép! Fel is fogom avatni a következő edzésemen!!!!!

"Bízz az érzéseidben, hallgass a szívedre!"  ez az üzenetem mára!