Athén,a klasszikus maraton.És minden más....

"Az a személy, aki elkezdi a versenyt, nem ugyanaz, mint aki befejezi a versenyt "

  Az ember életében több meghatározó pillanat  adódik....ide sorolható történések , érzések, pillanatok sokasága, ami felsorolható, de vannak olyan meghatározó események is, amiknek a milyenségét csak később tudatosítjuk.
És vannak olyan meghatározó pillanatok, amiket előre tudatosítunk és lelkileg felkészülünk rá!
Ez a maraton, az utóbbi kategóriába sorolható lehetne....hiszen amikor először elterveztük, hogy külföldi maratonon indulunk, éreztük, hogy többről fog szólni, mint egy futóverseny vagy városlátogatás.
 Az életemben egy verseny indulása is felér egy csodával...egy maratoni indulás ennek többszöröse.
Futóéletem röpke 3 és fél év... és az 5. maratonra indulhattam el, a híres helyszínen, az eredetin, a klasszikuson, a semmihez sem hasonlíthatón ☺
Az izgalmak áprilisban kezdődtek a nevezés leadásával és az utazás megszervezésével, amiben óriási segítséget kaptunk Sacitól, aki az egész utazást kézben tartotta az első pillanattól az utolsóig.
Biztonságba érezhettük magunkat és rengeteget adott, hogy ott volt velünk  édesanyjával .
Így, a maximális segítséggel a hátunk mögött nem kellett semmi másra figyelnünk, mint magunkra, az élményekre, és arra, hogy élvezzük a pillanatokat.

Heten indultunk útnak. Ketten szülinapi ajándéknak kaptuk. Zoli az 50. Én a 49.év megünneplésére kaptam :)
Viszont , ahogy közeledett az utazás, egyre erősödött az érzés, hogy belül, a lelkemben, sokkal többet kapok, mint képzelem.
Szóval ez a 7 ember útra kelt pénteken, tele izgalommal, ki-ki a maga csodáit keresve.
Én rettegek a repüléstől és nagyon kibírhatatlan tudok lenni az utazás előtti napokban...simán be vagyok tojva de skorpió révén úgy teszek, mintha ez a félelem nem létezne....
Tulajdonképpen ahhoz képest, hogy mennyire voltam parában, egészen jól vettem a repülés akadályait..kivéve a légörvényben átélt zuhanást a vége felé. Na ott azért volt sikoltozás. De megérkeztünk, és lelépve a görög földre, éreztem, hogy korábbi életeim egyik helyszínére érkeztem. Az érzések ismerősek voltak , olyan "megérkeztem" állapotba kerültem.
Megbeszéltük, hogy mindenki lepakol a szállásán és elmegyünk a rajtcsomagokért. Gyönyörű idő volt, 20 fok feletti hőmérséklet és elvarázsolt minden. 3 másodperc alatt tettem le mindent amit otthonról hoztam, az összes tenni, intézni való gondolatokat , és adtam át magam az élményeknek.
Az expo forgataga, a rengeteg futó látványa, a hangulat, ami előkészítette a verseny különlegességét, teljesen elvarázsolt.  Én! Én! Én! ITT vagyok!! Ez VELEM történik!!! A szívbeteg, többszörös újraélesztett múltú Én, itt sétálok a tömegben, hátamon a rajtcsomagommal...mint bárki más...fotózkodom, kóstolok, nézelődök..kívülről senki nem mondaná meg :) úgy teszünk mintha minden a legtermészetesebb lenne...és közben, odabent , nem győzöm elégszer megköszönni, hogy ilyen csodát kaptam!
Ott pózolok a fotókon, szelfizek, mosolygunk, és magamban azt mondogatom: "Ez b....meg, ez bizony Veled történik!!!"
Felfedezzük  a várost, megkóstoljuk az út széli kifőzdék kínálatát és hangolódunk a versenyre.
Szombaton még van időnk megnézni a várost, eljutunk a nevezetességekhez. A márvány lépcsőkön lépünk, az Akropolisz oszlopainál állunk, a város teljes egészében a lábaink alatt terül szét......csodálatos látvány.....ismerős is egyben...

Miközben felfedezzük a várost, Marathonban egy különleges ceremónia veszi kezdetét. Meggyújtják a lángot és kezdetét veszi az ünnepség. Itt az emberek készülnek az eseményre, a várost, a teljes útszakaszt lezárják a maraton napján.
Este igyekszünk korán feküdni, mert reggel 4-kor ébreszt a telefonom.
5:45-re már a kijelölt buszmegállóban kell lennünk, mert tömegével szállítanak minket a verseny rajtjához, a Marathoni stadionhoz.
A sorban állásban nincs tülekedés.Mindenki türelmesen várja, hogy feljusson a buszra. A sportolókon látszik, hogy még nincsenek teljesen ébren, van aki szundikál még egyet az úton. Mi fotózkodunk, beszélgetünk és figyeljük az útvonalat.

A várost lassan elhagyjuk, még sötét van, de néhol már láthatóvá válik az út szélén egy leszalagozott rész, egy kilométer jelző tábla, alatta a Marathon felirattal.
Ahogy megérkezünk és leszállunk a buszról, szembesülünk a hűvössel, és automatikusan vesszük el a felkínált  zsákot, amit magunkra húzunk, hogy ne fázzunk a verseny kezdetéig.
Toiba rohanás 1x,2x,3x, és máris a rajtzónába helyezkedünk. Pacsizunk a ránk köszönő magyarokkal, hiába na! feltűnő pólónk van, gyönyörű lett szerintem, messziről látszik, hogy magyar a csapat.

Össze-vissza van a rajtszámunk, a rajtzónák nem egyeznek, így megbeszéljük, hogy Sacihoz állunk be mindannyian, a 8-as zónába.
Fél órával a rajt előtt igen is megiszom a bekevert italomat, ami szénhidrát, és egyéb ásványok, ami kell , hogy erőt adjon majd. Egy másik ilyen bekevertet viszünk magunkkal a kezünkben, amit az első 10 km-en kell meginni.Muszáj betartanom, mert sok múlik a frissítésen egy maratonon!
12 zóna indul, majd 35 percen keresztül Egy-egy zóna rajtja között hagynak 2 percet. Zónánként 2000-2500 ember áll, elképesztő az indulók száma.
9:24-kor indítanak minket, óriási a hangulat, de mindenkin látszik, hogy óvatosan kezd neki a távnak.Hiába, ez a maraton az egyik legnehezebb maraton, 32 km-ig emelkedik a pálya, nem lehet ész nélkül neki indulni. Mi megbeszéltük Attival, hogy óvatosak leszünk és tartottuk is magunkat ehhez. Atti egyébként sem edz annyit, és a Spar óta nem futott, csak egyszer :) Az első 10 km így is nagyon gyorsan elrepül. Emberek szurkolnak az út szélén, az útvonal teljes egészében le van zárva, sehol nem járnak az autók, gyalogosok....pedig 2x2 sávosak azok az utak! Néhol olajágakat osztogatnak, fehér szalaggal átkötve, és nagyon érdekes, hogy mindig bele néznek a szemedbe! Úgy látom, ez egy ünnep a görögöknek, nem pedig nyűg, hogy megint lezárták a futók miatt a várost.
2,5 km-enként van frissítés, minden második helyen van müzli, iso, fél literes üveges víz!, banán, zselé, ls mindig új, tiszta szivacs! meleg van, 24 fokot látok a hőmérőn. Minden rendben, élvezzük, nem vészes még az emelkedő. Beérünk 10 km körül egy településre, ami már messziről hívogat, hiszen az utcai hangszórókból bömböl a görög zene. Az emberek éljeneznek, Bravo,Barvo! kiabálják, táncolnak és pacsiznak, egyszerűen úgy érzem magam, mintha repülnék. Futok, de mégis ,olyan euforikus az élmény, mintha szárnyra kelnénk. Ránézek Attira, és látom, hogy sír! Nagyon nagy dolog ez, hogy itt vagyunk, együtt futunk, átélhetjük.....és én is elérzékenyülök :) Mámorító pillanat ez. Hamarosan tovább futunk, frissítünk 5 km-enként és 15 km-től kezdem észre venni, hogy feltűnnek az útszélén mentősök, piros mellényesek, akik fájdalom csillapító és hűsítő spraykkel fújnak a futók lábára, vagy krémet kennek, ha valaki megáll. Egy pár futó már feladja, hiába, emelkedik ez, nem is kicsit....18-nál megeszem a paradicsomos zselémet, ami sokat segít. És ami a legjobb, hogy paradicsomos, és nem édes! 25-nél már érezzük rendesen az emelkedőket, a mentős dokik 1 km-enként ott vannak az utak szélén és kezelik a futók lábait!....Saci mondogatja, hogy ez nem is emelkedő,

hanem lejtő...csapjuk be ezzel az agyunkat! de már nem megy a becsapás, érezni, hogy kezd kivenni mindenkiből. Egyre több futót szednek össze az út szélén, van olyan, aki sokkos állapotban hadonászik a mentősöknek, láthatóan nem tud magáról, én még sosem láttam ilyet!
30 km-nél a kóla életmentő. Pont ott van és pont akkor, amikor kell! Óriási! Nekem igazából semmi bajom, nagyon élvezem, kivéve azt, hogy a cipőm már a végét járja és kezd nagyon fájni a lábam benne. Saci ott van mellettünk és Zoli is a közelünkben a lányaival. A 32-ik kilométert úgy várjuk, mint a messiást...innen már lejteni fog! Atti kezd savasodni, fárad, lassul és többször belesétál. Mi futunk, lassítva, hogy ne hagyjuk Őt el, együtt maradjuk. Egyszer kétszer nekem is jól esik egy kis gyaloglás az emelkedők miatt. Már Athénban vagyunk....egyre nagyobb a tömeg az utak szélén. Mindenhol szól a görög zene, mindenhol Bravoznak az emberek.  Kezdenek a felfújt kapuk is sűrűsödni.  Már kilométerenként vannak ezzel is jelezve, hogy közeledik a cél. Jól esik végre lefelé futni, ereszkedni rá a városra!  Belefutunk egy aluljáróba, ami egy újabb kisebb emelkedést hoz magával, ez már nagyon nem jó, de futunk, vagy legalább is annak látszó mozgást  végzünk!
Az utolsó 4 km-en Sacinak mondom, hogy menjen, hagyjon nyugodtan minket, mert jobb így nekünk! Többször megfordul a fejemben, hogy leveszem a cipőm és mezítláb teszem meg a maradék távot, de azért próbálok még kitartani, bár nagyon fáj a lábam. Viszont már 500 méterenként jönnek a felfújt kapuk...már mindenki kiabál, szurkol.....már semmi másra nem gondolunk, mint hogy mennyi van még.....most már én is hangosan mondom Attinak, hogy még 3 km, még 2,5 km...még 2 km....az emberek tapsolnak, hallani  az aréna moraját.  Atya ég! Mindjárt bent vagyunk! Mindjárt beérünk és mindjárt elmondhatjuk, hogy teljesítettük az igazit, a klasszikus, ott ahol eredetileg futott a katona, igen Athénban! 1 km még, megfogjuk egymás kezét, ahogy mindig a cél előtt és így futunk még azon az utolsó kilométeren. Potyognak a könnyeim, nem tudom szavakkal megfogalmazni az érzést, ahogyan ráfordulunk az arénába bevezető utolsó 200 méterre. Tapsolnak, szól a zene, és Mi futunk itt!
Befordulunk az arénába és bemondják, hogy Hungary..minket mondanak, és rajtunk kívül még sok-sok ország futóit is, ...nem tudom felfogni! felemelő, mámorító és egyben lenyűgöző ez az élmény! Soha nem gondoltam volna, hogy így fogunk megérkezni. Egy ilyen stadionba, ennyi ember közé, átlépve a célkapunk megcsókoljuk egymást és kézen fogva sétálunk tovább, hogy megkaphassuk az érmet, mely jelképezi a teljesítményt. Fotózkodunk csapatosan, egyenként, és csak állunk és csodáljuk ezt a nagyszerűséget, ami a maratont körül lengi. Más emberként jöttünk meg. Mást kaptunk, mint gondoltunk. Többet, mélyebbet. Mintha egy másik dimenzióba érkeztem volna! Leülök a földre és leveszem végre a cipőmet, a zoknimat..és csak úgy egyszerűen ülök, és próbáltam felfogni, mi is történt!
Kaptunk melegítő fóliát, ettünk ,ittunk, győztünk!!!!!
Mezítláb megyek haza, mondtam- nem tudtam vissza venni a cipőmet. Alig vártam, hogy hazaérjünk, együnk és mosakodhassak. Vettünk hazafelé minden finomságot a törzshelyünkön, ami egy út széli kifőzde, gyros-os, de olyan adagokat adnak és vegánt is, amit alig bírsz megenni. Az úton hazafelé mást sem látni, mint magukat vonszoló futókat, akinek érem lóg a nyakukban, totyognak, és közben vigyorognak, min akiknek elmentek otthonról. Hát ilyen ez a futás...mind ilyen és ez mégis más. Megfogadom, hogy visszatérek ide. Újra át akarom élni, újra érezni akarom ezt a mámoros élményt!
Remélem, átélheted ezt Te is! Remélem megtapasztalod egyszer ezt a csodát. Remélem, elmész Athénba! Maratont futni! Sírva futni! És önfeledten vigyorogni! Kívánom neked, hogy éld át!!!

Néhány adat és fotó :

-42,195 km ami 32 km-ig emelkedik. Marathontól Athénig.
-25000 egyéni maratonista indult, 18000 ért célba
-2,5 km-enként volt frissítés, maximálisan profin!
-A nevezést áprilisban adtuk le, akkor írták ki a pontos dátumot.
-A repülőjegyet májusban megvettük és a szállást is lefoglaltuk azonnal.
-Oda felé a Görög Aegean légitársasággal mentünk és nagyon jó volt Velük az utazás , még enni-inni valót kis kaptunk menet közben.
-Vissza felé a Ryanair hozott minket, volt némi fennakadás.....
-Szállást egy magán apartman-ban találtunk, a lakás kényelmes volt és felszerelt! Közel volt az -Akropolisz-hoz és metróval könnyen elérhető volt.
-Athénban metróval közlekedtünk minden hova , a metró a repülőtértől ment. Érdemes 3 napos bérletet venni, ami 22 euro, és mindenre érvényes Athénon belül.
-A nevezés 45 euro volt, amiben érem és póló volt.

az útvonal rajz

-A póló eredeti Adidas, ami nagyon jó minőségű!
-Az expon a rajtszám átvételnél mindent lehetett kóstolni, lehetett kedvező áron vásárolni sport felszerelést, cipőt , ruhát, stb....
Mi nagyon minimális pénzzel voltunk, de legközelebb biztosan viszünk, mert jó áron volt minden :)

A szint rajz

-A nevezetességek belépősek, de nagyon megéri!!!!


Erre a szint emelkedésre semmiképpen ne menj készületlenül!


"Fuss Velem az álmaidért!"