Annyira csodálatos világ ez a futó világ! Annyira fantasztikus, hogy ide tartozhatok....hihetetlen ezt megélni :)
Tele vagyok tervekkel! Mind szervezőként, mind futóként, elképesztő sok tervem van! De most engedjétek meg, hogy egy kicsit vissza tekintsek erre a 7130 km-re.
Ha úgy tekintem, nem kevés, 3 év és 8 hónapra. Ha belegondolok, hogy ezt egyedül én magam futottam le, egyik lábamat a másik elé téve, hol hidegben fázva, hol melegben izzadva....kitartóan megindulva napról- napra, felfoghatatlan számomra.
2017-ben november 26.-án teljesítettem a 2017 km-t. Számításaim szerint az Athéni maratonon léptem át a 7000 km-t.
Ebben a több mint 7000 km-ben volt 1 sérülésem, 3 vízhólyagom és rengeteg élményem. Megvalósultak olyan álmaim, amiket el sem mertem mondani.
Kezdem teljesen megérezni a testem jelzéseit. Megtanultam, hogyan kell LASSAN futni! És azt is megtapasztaltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy az elején nem tudtam futni..ugye a multam miatt én nem tudtam egyáltalán futni, így szerencsére, mikor elkezdtem, nem tudtam gyorsan futni legalább 1 évig. Örültem, ha 7 perc alatt sikerült egy kilométer, de nem foglalkoztam vele igazán.
Ma már tudom, hogy ez volt a szerencsém.Mert olyan sokat voltam a lassú zónában, hogy a szívem megszokta szépen a futást, a testem is, és a pulzustartományom ma más rendkívül alacsony, ami nagyon jó a hosszú futásokhoz.
A lassú futásokban megtanulható és megtapasztalható lesz a test minden jelzése. És ami a legfontosabb, hogy merj csendben maradni, merj eljutni abba a tartományba, ami a futás alatt nekem kb.3 óra körül kezdődik, de van amikor hamarabb....amikor már nem a mindennapi dolgokon gondolkozol, hanem olyan "semmi" állapot alakul ki, amiben jönnek a mindenféle hülyének tűnő gondolatok, amiktől sokan tartanak...de Te ne félj tőle, menj bele és hagyd, hogy magaddal kapcsolatban elő jöhessenek a kérdések és a válaszok.
Jövőre szeretném egyéniben teljesíteni a Korinthosz 81 km-es távot, augusztusban. Januártól szeretném a havi kilométereimet megemelni.Idén átlagosan 200 km körül futottam, de jövőre célom a havi 300 km.
Tudatosan fogok készülni a Korinthosz-ra,van segítségem , és ez lesz a fő verseny 2018-ban. A cél: szintidőn belül teljesíteni!
Mellette márciusban megyek az Optivita 50 km-es távjára, áprilisban a Római maratonra , májusban a Balatont ismét 3 főben futom, majd augusztusban lesz a Korinthosz, szeptemberben remélem lesz megint Optivita Ultrafutó kupa, és a Spar Maraton októberben. Ezek lesznek a hosszabbak, de természetesen a többi versenyen is ott leszek megint.Szép fokozatosan akarok eljutni az egyéni Balaton-ig.....nem siettetem. 2019-ben talán már meg lehet a 100 km is!
Szervezem a jövő évi 3.PFB-SkanzenFutást, ami nyáron lesz, 07.15.-én, és az őszi 2.PFB-SkanzenUltrát, ami a 6 órás versenyünk és a szeptemberi 3.PFB-PomázFutást, ami terep verseny.
Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. A munkám és a hobbim is ugyanaz.
Feltöltenek a saját versenyeink. Erőt és hitet adnak, amiből táplálkozom. És a legfontosabb: nem engedem meg, hogy a körülmények befolyásoljanak. Mivel a körülményekre egy módon vagyunk hatással, a reakciónkkal.
Megígérem, hogy sokkal több előadást fogok elvállalni, mert egyre több a visszajelzés, hogy kell a történetem.
Továbbra sem fogom hajszolni a másodperceket, hanem az örömért fogok futni. És ha teheted, kérlek Te se hajszold magad. Mert nagyon könnyű ám elveszíteni ezt a csodás futóéletet. Számtalan embert látok, akik elkeserednek, mert nem tudnak jobb eredményt futni, vagy a posztokat látva szégyellik a sebességüket.......kérlek Ne! A legfontosabb a futásban a TE örömed! Élvezni a futást! És ha kényszer, keserűség vagy fájdalom van benne, akkor az egész elveszíti a varázsát! És nem fogod megkapni azokat a csodákat, amikért kezdted! Ráérsz! Van időd! Nem kell a nulláról 1 év alatt maratont futni. Add meg az időt magadnak! És akkor boldoggá fog tenni a futás.Most már 3. hete segítek egy barátomnak, fokozatosan! futni....teljesen kezdőként kezdte, vagyis futott már korábban, de most megbeszéltük, hogy teljesen elölről kezdjük, a nulláról. 1 perc futás-1 perc séta, minden második nap, 30 percig, majd 2 perc futás-1 perc séta, és most tartunk a 3 pec futás-1 perc sétánál....nem sietünk és mégis, ma mikor telefonon beszéltünk, már más volt a hangja! Már mosolygott a hangja! Már boldogság jött át a telefonon! Minden második nap, 30 perc...csodákra képes. Nálad is!
Tervezz hosszú távra! És akkor nem számít sem az idő, sem a sebesség! És soha ne hasonlítsd magad senkihez. Csak a tegnapi Önmagadhoz! Egyedül ahhoz, és egyedül annál a tegnapi tenmagadnál kell jobbnak lenned. Ennyi a feladat!
Nagyon szerencsés vagyok, hogy annak idején a szívműtétem miatt megtapasztalhattam, milyen nagy érték az idő. És milyen fontos, hogy értékes legyen a minden napunk. Nekem akkor nem volt biztos, hogy lesz számomra holnap. Nem volt biztos, hogy élni fogok. Ezért ez a további életemet teljesen megváltoztatta. Mások lettek az értékek és ezért rendkívül hálás vagyok.
Nem telik el úgy futóverseny, hogy ne mosolyognék. Ne venném észre a futás közben az apró dolgokat....ne élvezném a perceket. A fájdalom, a küzdelem sem az a fajta szenvedős állapot nálam, ami már durva lenne és kifordítana önmagamból. Nem! csodás elmélyülés és óriási megtiszteltetés, hogy velem történik.
Egy vízhólyag másnak keserves kín, nekem büszke kincs :)
Remélem, sokáig élvezhetem még ezeket a kincseket!
7000 km-en túl, azt gondolom, nagyon nagy ajándék az élettől, hogy ekkora kalandba enged be, és ennyi élményt ad nekem , amit kaphattam az elmúlt években.Ha minden jól megy és a terveim szerint halad, akkor jövő ilyenkor a 10.000 km-ről fogok írni!
Legyen neked is részed ilyen csodákban! Remélem "összefutunk" :)
"Fuss velem az álmaidért!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése