516 randi

 "Minden gondolatodnak teremtő ereje van! Nem mindegy, mit gondolsz, nem mindegy, mit teremtesz. Kigyógyulhatsz minden betegségből, kilábalhatsz a szükségből, élhetsz sikeresen és boldogan, megtalálhatod ideális társadat. Soha ne hidd el, ha valaki az ellenkezőjét állítja. Egyedül tőled függ." Balogh Béla

Ma van Attim szülinapja. Tavaly ilyenkor még alig bírtam odaülni az asztalhoz. Annyira gyenge voltam és beteg.. Február 23.-án volt a házassági évfordulónk, és kimentünk egyet sétálni a Margit-szigetre. 1 teljes kört! Na jó, nem mondom, hogy könnyen ment, de tudtam kapaszkodni Attiba, és a segítségével szépen körbetotyogtunk. Átbeszéltük ezt az 1 évet, ami életünk egyik legnehezebb éve volt. Volt sok legnehezebb évünk, de ez sokkal legnehezebb lett mindegyiknél. És arról beszélgettünk, hogy hogyan lehet így tervezni. Mikor azt sem tudjuk, milyen lesz a holnap. Hogy lehet úgy előre gondolkozni, akár egy hétre, akár egy hónapra, amikor ez a betegség teljesen kiszámíthatatlan. A testem minden nap új feladat elé állít, és nekem minden nap meg kell tanulnom, azzal a feladattal létezni. Majd este úgy lefeküdni, hogy lesz-e holnap? 

Egy éve minden reggel úgy kelek fel, hogy hátha ez az egész csak egy rossz álom volt. De azután megsimítom a fejem, és érzem , hogy pici a hajam, és fáj, ahogy felemelem a fejemhez a kezem. És így megcsap a valóság. Automatikusan nyúlok a körömvirág krémemhez, amivel bekenem a vénámat, amit hétről- hétre szúrnak, és egyre keményebb, és ez segít, hogy puhán tartsam. Ebből is csak egy van, igyekszem vigyázni rá. Majd megiszom a reggeli poromat, ami segít a bélben visszaépíteni a bélflórát, egyebeket...mert ez is oda van, ahogy  minden a testemben. De hála Istennek, minden reggel van, aki a kezét nyújtja felém, akibe belekapaszkodom, hogy elmenjek a mosdóba, aki elkészíti a reggelimet, vagy ha éppen dolgozik, előre oda készíti nekem. Aki éjjel a hátamat simogatja, aki tartja a fejemet a hányásnál, bebújik velem a bokorba, ha a szükség hozza, és velem röhög a bénázásomon. Nem fél a szar napoktól, és minden őrültséget megcsinál velem, mert akarom, és Ő akkor segít benne...és közben azt mondja, nem számít semmi, ha nekem most ez kell, akkor ez kell!

Régebb óta vagyunk együtt ,mint amennyit nem ismertük egymást. Mindig, mindent együtt csináltunk. Olyan is volt, hogy idegesített, mert egyedül akartam lenni, de hát ez már csak ilyen. Ebben az egy évben olyan közeli lett a kapcsolatunk, amit nem is gondoltunk volna, pedig azelőtt is mindent megosztottunk egymással, de ebben a helyzetben azért vannak meredek dolgok, amiket általában nem szoktak a párok megtervezni. Tavaly ilyenkor elkezdett kihullani a hajam, tavaly ilyenkor félelmetes volt minden. Most meg, mint akiknek ez már természetes, úgy haladunk a napjainkban. Ezt is meg lehet szokni. Morbid, de hát akkor is..Talán egyszer majd minden más lesz, talán egy nap ha felébredek, nem fog fájni semmim, talán majd valamikor újra tudok mozogni és nem Attinak kell segíteni, hogy megforduljak az ágyban. Egy biztos. 34 év után új alapokra helyeztük az életünket. Megbeszéltük ott a Margit szigeten a séta közben, hogy mostantól minden hónapban lesz egy randi napunk, egészen a 75.-ik évfordulónkig. Vagyis addig még lesz 516 randink...és mire ezt befejezzük, már hipp-hopp 75 éves házasok leszünk. Úgyhogy innentől kezdve elindult az új projekt, ami az egyik legfontosabb lesz az életünkben. Most márciusban egybe kötjük a szülinappal. Vagyis olyan randink lesz, ami egyben szülinapi is. Minden hónapban izgatottan várjuk a reggeleket, melyik lesz az a nap, amikor én is jól vagyok, és minden össze áll a randihoz. Nincs kőbe vésett dátum. Minden hónapban van 30 napunk rá, hogy randizzunk, így csak akad egy elviselhetőbb napom....és akkor reggel felkerekedünk és az a nap csak kettőnkről szól. Ezt terveztük meg, ebben a nem annyira tervezhető helyzetben. Így most van 516 randink....elkezdjük most márciusban, és meg sem állunk 516 randiig.

Azt mondta tavaly az orvosom, hogy nem nézünk semerre, csak mindig a következő napra koncentrálunk. Mi most nem nézünk semerre, csak a következő randira koncentrálunk. Csak mindig azt kell majd megterveznünk. Lépünk mindig egyet, egymásba kapaszkodva, ahogy eddig is csináltuk, csak most egy kicsit másképp :)

https://whydonate.nl/fundraising/Help-Zsuzsi-fight-cancer/en?fbclid=IwAR2VC12ma5jjX0jsl5Eeq8_Ue0xyACmdvhdExEc831QQqhzEVezuqz4T6Ks

Nyílt levél a Kormánynak!

Kedves Országot Vezetők! A mai napon- 2022.01.21. – idáig jutott az ügyem:

bevezető: Ultrafutó vagyok, 4 gyermekes édesanya,éppen megszületett az első unokám. 15 éves korom óta dolgozom, most 7 éve egy sportegyesületet vezetek és futóversenyeket szervezek, és ultrafutó Magyar Bajnokságokat, és minden évben a  FODISZ felkérésére a fogyatékos diákok mezei diákolimpiáját is szervezem. Futok heti 100-120 km-t edzésként és egyébként 13 évesen egy nyitott szívműtét után véletlen megmaradtam, de súlyos állapotom miatt sosem terhelhettem magam, 19 évesen mikor újra rosszul lettem a szívemmel, le akartak nyugdíjazni, amit én nem engedtem (ma már tudom, hogy hülye voltam…) és inkább mentem tovább dolgozni, és család,meg építkezés, meg 9 újraélesztés 41 éves koromig, stb….bocs, de ezt csak azért írom a bevezetőbe, mert nem vagyok amolyan „azonnal elhagyom magamat „típus. És ezt most nem azért írom mert bárkit meg akarnék bántani!

egy jótékonyságról, gyermekek üzenetei

 

2021.01.28.- 28 km terepfutás, valami nagyon fáj, rosszul érzem magam…

2021.02.16- Megkapom a diagnózist- mell rák, csont, csontvelő,májáttét és egyéb vérképző rendellenesség, alig vonszolom magam

2021.02.17.-  25- S.O.S. infúziós kezelések, hogy el tudják kezdeni a kezeléseimet, covid miatt nem fektetnek be, biztonságosabb otthon, alig bírok lábra állni már

2021.03.01.- Elindulnak a kemoterápiás kezelések, nagy dózisban, sugarat is kapok, egyszerre többet, és a háziorvosom megírja a leszázalékoláshoz a papírokat, amiben 2020.09.hó-tól állapítja meg a rokkantságot. És kéri a rokkant nyugdíjaztatásomat. A családom beadja a papírokat a Kormányhivatalba

2021.03.26.- Megállapítják- 82% rokkantság, D kategória és elutasítják a rokkant nyugdíjat. Én nem értem a magyarázatot, így 2 hányás között felhívom Őket. Egy hölgy beszél velem és közli,hogy : „ Most már az új törvények szerint, csak akkor jár rokkant nyugellátás, ha az utolsó 10 évben volt kereső tevékenység. De hát én 26 évet dolgoztam, 1983-tól! 1989-2002 között pl. a Magyar Televízióban, előtte az Országos Műemlékvédelemben, mint restaurátor, templomokat restauráltam. Főállású anya lettem a 4 gyermekem után, ami 2006-ban járt le. Utána is dolgoztam. De 2012-től nem voltam sehol bejelentve, illetve egyszer, 1 cégnél másfél évig….hát sajnálja!”Kérdezem, akkor mit csináljak? Elvesztek az éveim?  Semmit, nem vesztek el, várjam meg, amíg elérem a nyugdíjat, és akkor majd kapok. És –kérdezem én- maga előtt van a leletem? Látja benne a realitást? csak mert én q.rva pozitív vagyok, de azért ez elég durva így. És az a 12 év hogy telik így? Mozogni sem bírok, a gerincem bármelyik pillanatban megroppanhat, 24 órában fekszem ,a lányom ápol, etet, öltöztet, fürdet, stb. Kórházban feküdnöm veszélyes. Hát,-mondja nekem egy kissé unott hangon-majd a család megoldja. És leteszi a telefont. Én sírok a tehetetlenségtől.

orvosszakértői jav.

2021.04.01.- Folynak a kezelések, közben a fogyatékossági ellátásra  ( havi 26.500 ft kb..megalázó) adjuk be a papírokat, újabb háziorvosi beutaló, plusz a lányomnak ápolási díjra is.

2021.05.- Elutasítanak. A lányomat is. Én arra sem vagyok jogosult. Elmegyünk a kormányablakba. Elmondjuk, mi van, miért nem kapok semmit? Válasz- az egyik nem jár, mert nincs az utóbbi 10 évben bejelentett munkám, a másik meg azért, mert még nem vagyok kerekes székben. Illetve semmi sem jár mert az 1 főre eső bevételünk több mint 26.500 ft. Ápolásit azért nem kap a lányom, mert én már elmúltam 18 éves, és nem vagyok MÉG tolószékben. Kérjünk segélyt az önkormányzattól.

2021.06. Újabb próbálkozások,rohangálások, beadványok, stb…nem részletezem, kezdek belefáradni és megfogalmazok egy levelet, amit elküldök Orbán Viktornak, kérve a méltányosságot az ügyemben. Válasz nem jön. Persze, nyár van, mindenki pihen,nekem meg folynak a kezelések. Közben megírom ebben a blogban : ITT

Augusztus végére 27 kemóval lezárjuk a kezelés első szakaszát, időközben összeroppan a gerincem,a tüdőmben is voltak még foltok és pénz, bevétel nélkül vagyunk, 1 fizetésből ami a férjemé és segítő emberek csinálnak nekünk jótékonysági vásárokat, összefognak, gyűjtenek, a megírt könyvemet veszik, csak,hogy segítsenek. Nem a megélhetéssel kéne egy ilyen állapotban foglalkozni. Októberben Újabb levelet írok, immár a Köztársasági Elnöknek is mert méltánytalannak tartom, hogy így, hogy esélyem sincs munkát végezni, mert alig bírok ülni is, semmilyen ellátást nem kaphatok, még méltányosságból sem. Jelentkezik egy újabb segítség, aki próbál az ügyemben valamit gyorsítani. Múlnak a napok, hozzáteszem a történethez zárójelben a következőt: Azért vagyunk egyébként ebben a helyzetben, mert mi még az a 4200 család egyike vagyunk, akiket utoljára még gyorsan elárvereztek anno egy csodás karácsony előtti héten, és elvették mindenünket, házat autót stb, a deviza hitel miatt, aminek a törlesztője az eredeti 110 ezer/hó törlesztőről 2008-ban 290 ezer/hóra emelkedett és mi 2011-ig bírtuk még valahogy fizetni, a négy gyermek mellett és utána már nem, így albérletben lakunk 2012 óta, és a férjem fizetését még most is vonják, és elvesztettünk mindenünket, és én csak olyan helyeken dolgozhattam, ahol nem dobták hanyatt magukat a 4 gyerek hallatán, nem hogy bejelentsenek a válságos időkben…igen, b@ssza meg, rákos nem azért vagy, mert nem figyeltél oda magadra, mert nem éltél egészségesen, hanem mert valami olyan történt az életedben, ami nagyobb trauma, mint amit fel tudnál dolgozni. Márpedig elveszíteni a két kezed által épített családi otthont nem túl kellemes. És Mi pont azok vagyunk, akik nem csesztük szét egymás életét emiatt, nem lettünk öngyilkosok , hanem csendben belül gyűrtük ezt és max.annyi, hogy próbáljuk még feldolgozni, és megírni, stb…de az belül azért tönkreteszi a lelket ám rendesen. Ja és elnézést, hogy mindeközben egyszer sem kértem , hogy nyugdíjazzanak, pedig tehettem volna, de mi úgy gondoltuk, mindent megoldunk,erősek vagyunk, csak maradjunk meg egymásnak így hatan békességben. Szeptemberben ünnepeltem a szívműtétem 40.-ik évfordulóját, a második szülimet és novemberben 53 éves lettem. Iszonyat fáj minden csontom, a nap 24 órájában, már február óta. Csak fájdalomcsillapítókkal élem túl a napokat, a kemó után megkezdődött egy speciális injekció kúra- 2 évig tart- ami a csontáttétekre megy, januárban lesznek vizsgálatok, hogy reagálok. Minden héten a kórházban vagyok. Az egy szem vénám már ki van, hetente szúrnak , van ,hogy 2x is….elviselhetetlen a fájdalom a gerincben, a nyakamnál. Lehajolni nem bírok, mindenki véd a vírustól, és kísérettel tudok csak menni. Úgy szeretném már én felvenni a zoknimat pl. de ez még elérhetetlen távoli….

2021.12.hó-levél Orbán Viktortól! Nagyon sajnálja, de ez nem az Ő hatásköre, de továbbította októberben az ügyemet Kásler Miklósnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumába, méltányossági kérelemként. ( A mai napig nem jött semmilyen válasz, igen tudom, ünnepek volt, meg minden és legyek türelemmel...)  Én még mindig ellátás nélkül vagyok…illetve novemberben beadtam egy igényt parkolókártyára, ( ahhoz is háziorvosi igazolás, stb..procedúra kellett, ez sem egy egyszerű menet..csak szólok) amit láss csodát, „súlyos fogyatékosságomra tekintettel” megkaptam. Véglegesre, a határozat szerint.  És kérhetem mellé a teljesítményadó kedvezményt, amit a NAV-nak kell beadni. Illetve, egy ismerősóm, aki az államkincstárba dolgozik, azt ajánlotta, adjuk be megint a fogyatékossági támogatásra a kérvényt, már a gerincem is összeroppant,hátha sikerül. Újabb orvosi beutaló, a dokim már azt mondja, ez egyszerűen szánalmas, olyan ez az egész, mint egy akadályfutás, amiben a beteg, ha az összes akadályt megugorja, a végén kap néhány elejtett morzsát, amivel úgy érezheti, hogy célba ért- 26.500 ft! ( 4 gyermek és tisztességgel ledolgozott 26 év után…).Hát megírja újra. Közben az önkormányzat megitél egyszeri 45.000 ft támogatást , amit 2 részletben kapok, egyszer 30.000 ft-ot, majd februárban 15.000 ft-ot. Ja, és egy rendkívüli egyszeri 40.000 ft segélyt. Papírokat beadtuk, és csatoltuk a parkolókártyás határozatot,lesz ami lesz, máshonnan nem érkezett semmi válasz. De karásony van :)

2021.01.20. Levél érkezik!2 db. FOT- Elutasítottak. Indok: nem vagyok kerekes székes. Bíróságon fellebbezhetek…NAV levél- nem kapunk teljesítményadó kedvezményt, mert az autónk több mint 100 kw teljesítményű, ez meghaladja a határt. Mi van???? Emberek! van egy 23 éves rendben tartott kevés pénzből vett autónk, amire azért nem érvényesíthetem a kedvezményt, mert ezen felül van 15-20 kw-al????Bammmeg! Ja:tudtátok? fogyatékosként kapsz 1 milla támogatást új autó vásárlására, DE- csak Suzukit vehetsz, csak 1 cégtől....ha nincs új autóra pénzed, így jártál. Vehetsz használtat, 5 évesig, akkor adnak 600.ezret.... ha arra sincs, akkor ennyi, oldd meg. Pl. Én nem tudok tömegközlekedni, mert nem tudom magam megtartani....pl.

Csont izotóp vizsgálat: haladok lassan, életemben először látom a leletem- borzalmas….a gerincen és a szegycsonton van 2 nagy tumor, a gerincen végig, a csípőcsontokon szétszórva a sok apró, ( kép fent ), a ctm: alakulok, a májban a tumorok zsugorodtak, a csontok állapota nem változott, aminek örülünk mert nem lett rosszabb, a mellben visszahúzódott, a tüdőben is csökkentek ( ja mert ott is lettek még..)….hát hosszú még ez az út. Ismerős az Államkintcsárban- gyermek korom óta emelt összegű, saját jogú családi pótlékra vagyok jogosult, mert bizonyítottan születési rendellenesség miatt lettem szívbeteg. Ez visszamenőleg ki sem számolom….kb.7 millió ft.

csont izotóp, 2022,01.hó

 

Összefoglalva ami miatt írok most:

Magyarországon, a 21.században, 2022-ben egy 4 gyermekes édesanya, aki mindent megtett, hogy ne élősködjön- bocsánat a megfogalmazásért, senkit nem célom megbántani, az irónia az elkeseredettségből fakad- a társadalmon, pedig 19 éves kora óta rokkantként kéne élnie, ha olyan súlyosan lebetegszik, hogy esélye sincs dolgozni, és teljes életet élni, elveszítve mindenét, 82% rokkantan D kategóriában, idestova 1 éve bevétel nélkül, mindenféle támogatás nélkül éljen, és ha szerencséje van! ha megéli a nyugdíj kort, akkor majd megállapítják az a nyugdíjat, ami a ledolgozott évei után járna. És mivel 26.500 ft-ot meghaladja az 1 főre eső kereset a családban, még a minimális támogatást sem kapja meg, és az senkit nem érdekel, hogy mennyi a havi kiadás, gyógyszerek, stb…. 2012 előtt még „rokkant nyugdíj” volt , ami ilyenkor JÁRT, bármennyi is volt a ledolgozott idő. 2012 óta ez „rehabilitációs ellátás” ami nem nyugdíj, már csak ADHATÓ és elvehető……és ha nem felelsz meg a követelményeknek, így jártál. Vagyis a méltányosság, az emberi jogok, a fogyatékosok jogai, ami miatt méltó életet élhetnének, hol vannak? Merre is tart ez az ország?  Idézet: „Hazánk, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény mellett az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvet is ratifikálta, lehetővé téve, hogy az érintettek hazánkban is igénybe vehessék az ún. egyéni panaszmechanizmust. Ennek lényege, hogy magánszemélyek vagy csoportok- a hazai jogorvoslati eszközök kimerítése után – ún.közlést intézhetnek  a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottságához, ha úgy érzik, hogy a Magyar Állam megsértette az Egyezményt.” forrás- emberijogok.kormany.hu/fogyatekkal-elok. Vagyis, ha az akadályfutásomban a már megugrott akadályok után ha még a Himaláját is megmászom, akkor esetleg valakihez eljut végre a hangom????

Kedves Országot Vezetők!  Senkinek nem kívánom ezt átélni...De! Nem kéne ezt átgondolni? Ez az intézkedés nem működik! Nincs kivétel? Nem lehet azonnal törvényt módosítani?  Mindig tudnak új intézkedéseket alkotni, módosítani, gyorsan….nálam eltelt 1 év! Bevétel nélkül! Meddig bírható ez így???  persze  egyszerűbb, ha egy ilyen ember gyorsan meghal. kisebb  a kiadás, úgyis adott 4 gyermeket ennek az országnak, majd ők adóznak, tolják az igát. És egyébként is kurva drága a kezelés, meg így legalább a nyugdíj is megmarad….ÁH,.inkább vesszen! Már nics többé rá szükség! Bocs imét ezekért...

 Az egyik fiam egyszer azt mondta nemrég viccből, de mára véresen komoly lett: „ Anyám és Apám pár röpke perce örömének köszönhetően én egész életemben robotolhatok mint egy rab….” ez a mondat egy kiragadott idézet egy családi hülyéskedésből , de annyira szívbemarkoló.

Persze, talán ezért is vagyok még itt, ennyi minden után, mert csak van ennek a k@rva életnek velem célja, hogy esetleg egy ilyen helyzetben merjen valaki kiabálni. Ha már 40 éve ugrom meg az akadályokat, csak van valami értelme. Hát, én megteszem, de ebben az a szörnyű, hogy nem tudom, még hányan lehetünk így, csak azért, mert anno a rendszerváltás elején lettünk családalapítók, és végig vergődtük ezt a 32 évet. És hittünk, reméltünk, szívtunk, de tűrtünk, mert elhittük, hogy jobb lesz, megjártuk a poklot, és akik néhányan még itt vagyunk ebből a korosztályból, csak abban bízhatunk, hogy esetleg láthatjuk még az unokáinkat is felnőni. Mert elölről kezdeni mindent, nekünk már nincs erőnk, sem időnk. Egyre kevesebben vagyunk. Meddig lehet ezt még velünk megtenni? Hol a vége? Hol van az embernek a méltóságos élethez való jogai?

Én és a sorstársaim csak egyet szeretnénk: A minket jogosan megillető „Rokkant nyugdíjunkat”.Azt adják vissza! Nincs időm várni. Nem érdekelnek már az újabb ügyfélkapus beadványok, meg a 30 napos, 60 napos elbírálások, meg a kérelmek, és segélyek! Jogos illetmény illet meg minket! 1 év eltelt. 2020.09.hó óta tart hivatalosan a mostani betegségem, az előző meg 40 éve…..és én most csak a mostani miatt kiabálok. De már kezd elfogyni az erőm néha. Mert a gyógyulásra kéne koncentrálnom 24 órában. Hiszen rákos vagyok, b@ssza meg! De ha kiabálni kell, hát megteszem. Jogosan várom, hogy megitéljék nekem visszamenőleg 2020.09.hótól az engem megillető rokkant nyugdíjamat. És kérem, hogy minden érintett sorstársamat is igyekezzenek kárpótolni! Ez a minimum. Hátha mindenezek után a gyermekeink még itt akajár leélni az életüket, bízva a jobb, emberibb életben. A mi korosztályunk ül most a vezetői székekben, és szemrebbenés nélkül tapossa meg azok életét, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, önhibájukon kívül. 

Távolabbi céljaim még mindezek után.... Van egy versenyünk minden nyáron, a SkanzenFutás,családi futófesztivál, amit mi a szentendrei Skanzenben tartunk, és imádkozom Istenhez, hogy idén megtarthassuk, mert 2021-ben többek között miattam is, elmaradt. Idén egy új távot indítok benne: "Egy kör az egészségedért" néven. Sétakör, minden olyan sportolónak, vagy érintettnek, aki valamilyen betegséggel küzd, vagy lesérült a sportban és nincs lehetősége indulni máshogyan. Szeretnék élményt adni, és magam is végig sétálni a körön, ha bírok...Most folyik az egyeztetés a Skanzennel és remélem, megadatik, hogy megcsináljuk. Várok oda minden érintettet szeretettel.Talán ott megjelenhet a második része a könyvemnek. Bízom Istenben!

Az ENSZ 2000-ben Magyarországnak itélte a Roosevelt Nemzetközi Fogyatékosságügyi Díjat.... forrás: emberijogok.kormany.hu/fogyatekkal-elok

"Egy társadalom fejlettségének alapvető fokmérője, hogy miként viszonyul a fogyatékossággal élő polgárokhoz, mennyiben veszi figyelembe döntései során azoknak az érdekeit, szempontjait, akik valamilyen hátránnyal kénytelenek élni....."

Ha bárki segítene, elér: visszadobtak@gmail.com

Többen kértétek, hogy adjak egy olyan számlaszámot, amire lehet utalni adományt, vagy továbbítani lehet alapítványnak, akik segítenének stb...

Hát ezt tudom adni, a lányomét:

 

Erste Bank-Sallai Dorottya Anna 

11600006-00000000-73719553 

IBAN:

HU64 1160 0006 0000 0000 7371 9553

BIC kod:

GIBAHUHBXXX

 

A közleménybe, ha kérhetem, ezt írjátok be: "Gyógyulásodért"

Köszönöm :)

Illetve van egy adomány gyűjtő oldalam angol nyelven:

https://whydonate.nl/fundraising/Help-Zsuzsi-fight-cancer/en?fbclid=IwAR2VC12ma5jjX0jsl5Eeq8_Ue0xyACmdvhdExEc831QQqhzEVezuqz4T6Ks

 

És persze a Visszadobtak könyv megrendelésével is tudsz támogatni, ha innen rendeled:

http://visszadobtak.hu/konyv-rendeles/

Ha itt rendelsz, hozzám érkezik a megrendelés, és én postázom, dedikálom, stb...

Hálásan köszönöm a sok megkeresést, olvasást, és mindent....:)

 

 

Velünk mindig történik valami…..avagy, gyermekeim kalandjai Baselben.

"Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan." Halász Judit

Miközben napi szinten a gyógyulásom körül forog minden, és hol jobb, hol rosszabb az állapotom, folyamatosan zajlik az élet nálunk. Ilyen nagy családban mindig  történik valami. Én múlt hét csütörtökön délután hirtelen 5x dobtam ki a taccsot, egymás után, amitől egy picit megijedtünk, és másnap az onkológus kiírt nekem egy S.O.S. koponya Ct vizsgálatot, mert szédültem is, a nyakam is nagyon fáj. Én gyanakszom, hogy itt a nyakamnál is megroppant a csigolya, de hétfőn este tudtak csak fogadni a vizsgálaton leghamarabb, és nem lesz eredményem csak hétfőn, úgyhogy addig van izgalom…..de berendezkedtünk , hogy a héten teljes nyugalomban töltöm a napjaimat. A kisfiam, a párja és a kislányom, még októberben elhatározták, hogy kilátogatnak 4 napra Svájcba, ahol a lányom lakott 1 évig, és eltöltenek pár napot. Nagyon készültek rá, egyedül mentek hárman, és alig várták ezt a pár napot. Mi is úgy szerveztük, hogy én nem maradok egy percre sem egyedül, mert a legkisebb fiam és Atti is itt van velem, felügyelnek, hoznak-visznek kezelésekre, stb…Dec.1.-én szerdán reggel 6kor útra keltek, Atti kivitte Őket a reptérre.  Hozzá teszem a sztori miatt, a lányomnak 2 oltása van, Pfizer, a fiamnak szintén, a leendő kis menyemnek meg volt egy átesett betegként kártyája arról, hogy beteg volt, és volt egy, amin már az első oltást megkapta, szintén Pfizert. Az Easyjet járatával mentek ki, küldtek képeket is, minden rendben volt,nagyon örültek. Kb.9:30-kor landoltak Baselben, ami egy olyan reptér, ahol vagy Francia országba, vagy Német Országba, vagy Svájcba mehetnek ki. Ők természetesen Svájcba mentek. A francia fennhatóság alá tartozó reptéren mindenkit kiszedtek, aki nem svájci állampolgár, megvizsgálták a papírokat, és a kis menyemet kiszedték a sorból. Elvitték a rendőrök, mondván, nincs meg mindkét oltása. A konzulátus oldalán fent van, hogy aki átesett, annak 1 oltás is elég, de ezzel senki nem foglalkozott. Csináltak ott tesztet ,ami negatív lett, majd elkezdett hadakozni a feje felett a svájci és francia rendőr sereg, mert addigra többen lettek. A svájciak beengedték volna, a francia nem. Cellába zárták mint egy rabot és nem engedték ki a fiamhoz és lányomhoz. A fiam magyarázta, hogy a párja, de nem foglalkoztak vele. A lányom svájci párja fordított, de a francia rendőrök nem hallgatták meg, mert németül beszélt. Arra kényszerítették, hogy jöjjön haza, itthon csináltasson még egy pcr tesztet és azzal mehet vissza. Persze ment az idő, és Ők délután fél háromra kitalálták, hogy vesznek 2 jegyet vissza, mert már nem bírták a megaláztatást. A lányom online megvette nekik, kifizették bankkártyáról, és továbbra is a zárkában tartották a kis menyemet. A fiam néha, pár percre bemehetett, de kb.20 rendőr kísérgette őket, mint a rabokat, ha wc-re mentek. Ott maradtak ketten, a kislányom a párjával elmentek, hogy már rendben lesz minden, és innentől még jött a többi kálvária.

Mivel a fiam ne beszél semmilyen nyelvet, és egy vásárlással vették meg online a repjegyet a wizz air járatára, nem tudtak becsekkolni, mert a rendőrök nem hozták ki a menyemet, csak az indulás előtti utolsó órában. Odavitték őket, becsekkolni, ahol közölték velük, hogy nem érvényes a vásárlás. Bár az ügyintéző látja a rendszerben a két jegyet, és bemutatták a visszaigazoló emailt, a jegyekkel, és az sms-t, a levont tranzakcióról, azt állították, hogy nem érvényes. Itt megint kász lett, és nem akarták engedni, hogy valaki tolmácsoljon nekik. Majd a menyemet elvitték a rendőrök, a beszálláshoz, a fiam meg ott maradt, egymaga, és a wizz air ügyintéző, és a rendőr, kivették a kezéből! a bankkártyát, és elkezdtek plusz díjakat levonni, egyszer 78 chf-et, egyszer meg 18 chd-et. Vagyis újra kifizettették a jegyeket, hogy felszállhassanak. Egész nap nem tudták elhagyni a repteret, mégis az ide úton vásárol italaikat kiöntették, és rendőrök kísérték fel Őket a repülőre, mint 2 bűnözőt, megaláztatva teljesen. Mire végre este 11-re hazakerültek, sírva borultak a nyakamba, hogy ilyen megalázó helyzetben még sosem voltak, mindezt azért, mert semmit nem követtek el, csak a franciák nem hagyták, hogy megoldódjon ez a helyzet. És mindezek után ,bár most írják a wizz airnek a panasz levelet, amiben kaptunk tanácsot, hála Istennek és nektek, akik követtek,  lelkileg teljesen meg vannak tépázva, és mi is, mert hát ki az a szülő, aki ilyen helyzetben nem aggódja szét magát.

Én nem értem, miért lett ilyen a világ. Vírus, meg káosz…De! Nem értem, mi lesz. Az egy dolog, hogy én is meg vagyok különböztetve, mert a mostani állapotomban nem olthatnak, örülnek, hogy még itt vagyok. De a gyermekeim mindent megtesznek,betartanak mindent. És így meghurcolják Őket, a nagy kultúra országában. Lesöpörve minden emberi jogukat. Eltaposva a jogot, hogy értelmesen beszélhessenek, egy tolmácsot sem biztosítva, miközben érttik az angol szavakat is a rendőrök, de nekik semmi sem volt szent. Kivették a kártyát a kezükből, félresöpörték a telefont, akadályozták a becsekkolást, mert most már tudjuk, hogy a plusz pénzt ezért vonta lé a wizz air, és csak reménykedünk, hogy visszatérítik majd a kárt. De a lelki fájdalmakat nem lehet visszatéríteni. Az elszenvedett megaláztatást, kiszolgáltatottságot szintén nem lehet megtéríteni. Írom a második könyvet, és pontosan tudom a saját elmúlt 23 évünkből, hogy a lelki dolgok tesznek beteggé…ezt bontogatjuk ki, erről fogunk a dec.9.-i író-olvasó találkozón beszélgetni…ezek a dolgok nyomot hagynak. Sírva látni a felnőtt gyermekeimet, és átélni az Ő fájdalmukat, senkinek nem kívánom.

 

Igen, ez egy ilyen kegyetlen világ. És csak imádkozhatunk, hogy élhessünk békében. Itt, a 21.században, Nyugat-Európában. Talán, ebben az esetben elgondolkodnék, hogy az Emberi Jogok bíróság mit döntene???? Ja, és persze, az én ügyemben sincs még semmi előre lépés…lásd: Kiszolgáltatva blog bejegyzésem:  ITT    Mivé lesz ez a világ……

 

Kiszolgáltatva....:(

"A hatalom valódi ideológiáját, értékrendjét leginkább az árulja el: miként bánik az elesettekkel, kiszolgáltatottakkal.

"

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer erről fogok írni egy blogbejegyzést. Az élet azonban elérte, elrendezte, hogy ezt megtegyem.

Talán többen olvastátok a facebook oldalamon, hogy segítséget kértem, mert elakadtam a rokkantsági ellátásom igénylésében. Higgyétek el, sokkal bonyolultabb az esetem, és ma eljutottam oda, hogy nyilvánosságra hozom ezt a sztorit. Tudnotok kell azt is, hogy mindig tiltakoztam az ellen, hogy a betegségem miatt rokkant nyugdíjat kapjak. Most meg, amikor ennyire betegen mégis elfogadnám, március 1.-e óta elutasításba futok, ami mára elérte, hogy borzasztóan megalázott, kiszolgáltatott helyzetbe kerültem.

1983 óta dolgozom,  majd 1990-től szülésin és gyesen voltam, majd a negyedik gyermek után főállású anyaként , es utána újra dolgoztam 2003-tól.-2013 közepéig. Van 30 évem és 2013 után nem volt mnkahelyem olyan körülmények miatt ,ami majd a második könyvben lesz megírva, de az biztos, hogy ez a közel kilenc év nagyban hozzá tett a mostani állapotomhoz. Fizettem a Tb-met magam után ,amikor tudtam, ha meg nem jutott rá, akkor nem de ez a mostani történetben lényegtelen. 

1987-ben le akartak az orvosok százalékolni a szívem miatt, hogy így nem dolgozhatok tovább , itt már túl voltam a szívműtéten és 3 újraélesztésen, feküdtem fél évet kórházba, de mindent megtettem ,hogy ujra dolgozhassak . Orvosi tiltás ellenére szültem 4 gyermeket ennek az országnak, majd volt még 6 újraélesztésem, a vesém 2x mondta fel menet közben a szolgálatot, de én ennek ellenére mindent megtettem az elmúlt 15 évben, hogy az állapotom javuljon, ne kelljen gyógyszeren élnem, egészségessé váltam, futni kezdtem, egészségesen éltem és már nem kellett 15 éve orvosokhoz, kórházakba járnom. Most meg, most mikor lett egy 82%-os rokkantságom, D kategóriában, most azt mondják ,hogy nem kapok nyugdíjat ,mert az utóbbi 10 évben nem volt munkaviszonyom. Az előtte levő közel 30 év ugyan ott van, de nem számít. 1095 nap szolgálati időnek legalább meg kell lennie, mert 2012-ben eltörölték a rokkant nyugdíjat mint ellátást, ami addi figyelembe vett minden ledolgozott évet!és helyette rehabilitációs ellátás van ,amiven az elmúlt 10 év számít, így jártam....sokakkal egyetemben. Felháborító!!!! Ezek után egyeztettem a rehabbal, akik mondták, hogy 'hát sajnos ez van ,majd ha elérem a nyugdíj korhatárt ,akkor újra figyelembe veszik 🤣🤣🤣 addig várjak. Mell  rosszindulatú daganata, máj áttét, csont áttét, megroppant csigolya, és egyéb fehérje rendellenességgel...és próbáljak túlélni. De kérhetem a méltányosságit, ami 38.000 ft. Beadtam, de elutasították, hogy nincs meg az 1095 nap fele, csak 504 napom. Igy nem adnak. Ekkor már júliust írtunk....közben volt több levelezés amiben pótlást kértek, stb...szóval ment az idő. Ezt mind az ágyból intéztem ,mert ugye nem tudok mozogni, irtam a kérvényeket, csatolta a szakértőit, a leleteket ,a meghatalmazásokat, hogy a lányom eljárhat helyettem. Múlt héten kiírtam ,hogy segítséget keresek, kaptam is, de nincs segítség. Még az aktív korúak ellátása ( 27.000ft) -ra sem vagyok jogosult.Ma a járási hivatalban Szentendrén, azt kellet, hogy mondja nekem egy hölgy, aki próbált segíteni, hogy még soha nem engedett el embert úgy, hogy valami ne lett volna, és most még Ő sem tud nekem mit mondani.Majdnem sírt! Kérdezem én , egy országban, ahol van valaki, aki nem akarta anno kihasználni a nyugellátást, megtett mindent ,hogy egészséges legyen, megfosztották az utóbbi évben mindentől, amiért ez idáig megdolgozott, mégis ennek ellenére is próbál a közösségének, a sportnak, és az embereknek visszaadni, miközben önmaga súlyos nehézségekkel küzd , bekerül egy súlyos betegségbe ,amiben nincs opció,  mint küzdeni, és még ebbe az emberbe rúgnak bele?????

Méltánytalan, felháborító és elfogadhatatlan ez számomra. Nem az összeg, bár az is nevetséges mert senki nem él meg 38.000 ftból..de az elv. Hogy dolgoztál, tettél és mégis ilyet kell átélni....hol van az igazság? 5 perceket bírok állni, ha begyógyszerezem magam ,tudok ülni 2-3 órát, sosem panaszkodom, úgy kell könyörögni, hogy szóljak, ha valami fáj. Nem hisztizek, elfogadom, hogy ezt is végig csinálom. De most azért ha írhatom ezt , "Azért a lóf@sznak is van vége...! Küzdünk, próbálunk talpra állni már 10 éve, nem tudok dolgozni, nem kapok egy rokkant kártyát, amivel a kórház közelébe parkolhatnék, hogy be bírjam magam vonszolni....nem kaphatok semmit!  Ja! És a lányom sem kaphat ápolási díjat, bár itthon van velem márc.1-óta, naponta ápol, öltöztet, fürdet, főz, stb..hoz-visz, 0-24 óra felügyelettel...Ő sem, mert...na hagyjuk is. Mert annyira igazságtalan ez. De legyek pozitív!! Mert az fontos ilyenkor.......szégyen :( Hol van az igazság??????

 

 2021.07.21.22:30- Frissítés, U.I. a közzététel óta:

 

Többen kértétek, hogy adjak egy olyan számlaszámot, amire lehet utalni adományt, vagy továbbítani lehet alapítványnak, stb...

Hát ezt tudom adni, a lányomét:

 

Erste Bank-Sallai Dorottya Anna 

11600006-00000000-73719553 

IBAN:

HU64 1160 0006 0000 0000 7371 9553

BIC kod:

GIBAHUHBXXX

 

A közleménybe, ha kérhetem, ezt írjátok be: "Gyógyulásodért"

Köszönöm :)

 

És persze a Visszadobtak könyv megrendelésével is tudsz támogatni, ha innen rendeled:

http://pomazifutobajnokokse.hu/hu/konyv/ 

Ha itt rendelsz, hozzám érkezik a megrendelés, és én postázom, dedikálom, stb...

Hálásan köszönöm a sok megkeresést, olvasást, és mindent....:)

 

147 napja a RÁK bugyrában...és hol van még a vége???

147 napja a rák belsejében…

Szó szerint, minden tekintetben.  Megélve  a  gyötrelmet, a félelmet, a szenvedést, az elkeseredést és még most is benne vagyok, nagyon is.  Pénteken volt egy kontroll, mert eltelt 6 hónap, és 6 durva kezelés, és meg kellett nézni, hogy mik a reakciók. A „hogyan tovább” miatt.

 

Nem írtam még blogot az idén, és többen írtatok nekem emailt, hogy mi van velem, nincs facebookotok és nem olvastatok mostanság rólam semmit. Hát így összefoglalom ezt az elmúlt 6 hónapot.

Idén ez volt az első posztom:

„Ma van a 2.évfodulója a mellrák műtétemnek……és Március 1.-én leszek 7 éves futó

És az elmúlt 11 napban az életem gyökeresem felborult…..vagy más irányba fordult? erre később kapjuk meg a válaszokat.

Talán többen láttátok, az utóbbi időben nem voltam túl aktív az online felületeken. Kicsit eltűntem.

Néha itt fájt, néha ott, valami kb..november óta volt. Hold a derekam, hol a vesém fájt, hol a gyomrom…de semmi nem volt komfortos. De igazából most február 1,én iszonyatos gyomorfájással  indult nekem a hónap, aminek volt januárban előjele, sok,sok derékfájás, stb...gyomorfekélyre gyanakodtak, de 15.én már annyira szar volt a helyzet, hogy nemhogy futni, gyalogolni alig bírtam. Anita barátnőm, és könyvszerző társam s.o.s. időpontban csodával határos módon, elintézte, hogy fogadjon egy ultrahangos doki. 16.-án elmentem, majd megvizsgált és azt mondta, ez nem gyomorfekély, hanem a májam , ami tele van áttéttel. Hát beszartam kegyetlenül. azt is mondta, hogy 1 métert sem futhatok, csak fekvés , és azonnal intézett nekem onkológust, aki másnap fogadott, de mondta, hogy tudja, hogy elképesztően nagy a baj. utolsó utáni pillanat, azonnal cselekedni kell. Hozzáteszem, hogy szeptemberben minden leletem rendben volt.

s.o.s labor, s.o.s ct, s.o.s mammográfia...mindezt 5 nap alatt.

hát, szóval, a májban iszonyat sok áttét ( van olyan máj értékem, ami 40 helyett 1550! ), tumor markerek elszállva, stb....A mellemben is újra van egy nagy daganat és a derekamban a vese magasságában a gerinc melletti csontokon is van áttét. már a héten kezeléseket kapok, nem tudok sokat beszélni, annyira legyengültem, hogy mindentől elfáradok.....kérlek benneteket, legyetek türelemmel, nem tudok mindenre egyből reagálni, és igazából mindig 1 napra látok előre.

A futó cipőmet szögre akasztottam, minden energiámmal a gyógyuláson leszek, ami kb.az idei év, legalább is bízom benne de ez most nem lesz sétagalopp.....sajnálom, hogy ilyen rossz híreket írok, de idén én megint nem tudom a futószülinapomat futással ünnepelni. Éppen kezelésen leszek…Kérlek, fussatok helyettem március 1.-én 7-7 kmt.

A Tőletek kapott energia, imádság tudom, hogy segíteni fog. Azt mondtam december végén, hogy nekem a 2020 megtanított egy dolgot : igazán mélyre letérdelni!

Azt gondolom, ez a tavaly március óta intenzíven fennálló stressz hozta ezt itt a végére.  Most a személyes kontakt is veszélyes a virus miatt, sajnos nem tudunk találkozni, mivel ebben a helyzetben ez nagyon kritikus lenne nekem. Még jó hogy a családom pont 11 napja egyetlen pillanatra sem hagy egyedül.

Természetesen elfogadom, értem, és tisztán látom a miérteket. Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz, de ez egy kib@szott kemény menet lesz, amihez elő kell szednem mindent, amit a szívműtétemnél alkalmaztam. Hitet, elfogadást, és az iagzán legnagyobbat, amit minden levelem aljára odaírtam éveken át : „Legyen meg a Te akaratod”

Majd jelentkezem, vigyázzatok magatokra, és ne feledjétek: Ne felejtsetek el Élni!”

Létrejött egy csoport  márciusban a facen, hogy gyűjtsenek nekem a gyógyulásomra, futottak is értem rengetegen és  rendeltek könyvet, ezzel is támogatva  engem anyagilag is J  Itt is NAGYON KÖSZÖNÖM!!! És a rengeteg segítséget  a PFB tagjainak J

https://www.facebook.com/groups/296217361927924

Könyvet még mindig  akciósan, tőlem tudtok rendelni, dedikálva itt:

http://pomazifutobajnokokse.hu/hu/konyv/

 

Majd bejelentkeztem  május 21.-én újra:

 

„Sziasztok! helyzetjelentés a mostani állapotomról és minden másról:

először is, tudnotok kell, hogy minimálisan netezek, mert erre van a legkevesebb energiám, a telefonomon nincs se face, se messenger, csak akkor látok bármit, ha a laptopomon belenézek. Így nem nem reagálok rögtön, de amikor ránéek, ígyekszem mindent megnézni, és a családom is lát mindent és felolvassák, ha üzentek nekem. Túl vagyok a negyedik kezelésen, nagyon fárad a testem. Minden kezelés 4-5 óra a székben. Mindegyik után van valami , ami nem várt körülmény. Március közepén még a covid is beköszönt a családba, Atti, a párom volt a legbetegebb és mindenki azon ügyködött, hogy engem teljesen elszeparáljanak, nehogy elkapjam, mert az még súlyosbította volna a helyzetet. Így 3 hétig nem találkoztunk a házon belül, a lányom ugrált, segített mindenkinek. Maszkban volt mindenki, én meg a szokásos kemo utóhatásokat nyögtem, nem sorolom, sejtitek. Közben a fehérvérsejtek lementek határérték alá, a csontvelőm nem termel annyit, amennyit kéne, így a napi 1-2 szuri is meg volt. Volt gyulladás , és minden más. Majd a 3.-ik kezelésnél már kezdett körvonalazódni , hogy gyengül a szervezetem, mert a szívem is elkezdett nagyon rendetlenkedni. Ritmuszavar, stb, és egyre magasabb lett a nyugalmi pulzusom. ( 100-110 kb.) Így most a kardiológia is bekapcsolódott, és mindenhogyan figyelnek, nehogy infarktusom legyen. Visszatértek az életembe a szív gyógyszerek ismét…A negyedik kemó erősségéből levett a dokim, nehogy kidőljek, így hosszadalmasabb lesz a kezelés. Szigorú fekvés, nyugalom, rengeteg alvás, így telnek február 16.-a óta a napjaim. Ha tudok enni, ami a kezelés hetében nem megy, de a második héten már igen, akkor a család mindennel töm. Így a veszített 13 kilómból 2 kg visszajött, amit tartok is 1 hónapja J továbbra is kihívás 500 méter gyaloglás, vagy néhány lépcső felmenetel. Ami ugyen minden korházi bejárásnál ott van. Rengeteget vagyok a lányommal, mindenben segít, főz, etet, segít öltözni, vetkőzni, mosakodni. Most kedden a szép időben kiültem kicsit a teraszra, de az az igazság, hogy mindig fázom, de ez normális . Február 16.-a óta csak a kezelésekre, a kontrollokra jutok el, akkor látok embereket, vagy útközben bármit. A párom 1 hónapig nem puszilhatott meg, nem láthattam az unokámat, a nagy fiamékat, akik szintén covidban voltak, az anyukámékat. Így bevallom őszintén , nagyon nehezen viseltem. Most már kicsit jobb a lelkem, mert kaptam plusz 1 hét pihenőt, mivel meg kell erősödnöm a szívemmel, így a következő kezelés május 31 lesz. Hát itt tartunk jelenleg. Nem tudni, hol a vége, de igyekszem türelmes lenni, bár sokszor törik el a mécses. Rengeteg beszélgetést, podcastot hallgatok, ez megnyugtat és kikapcsol. A telefonálás fáraszt, mármint a beszéd, de nagyon. Ezért ez is nagyon minimális és a családomra szűkül. Igyekszem válaszolni a messenger üzenetekre, de legyetek türelmesek. Nagyon hálás vagyok a rengeteg segítségért, sok-sok energiáért és mindenért, amit kapok Tőletek.

Természetesen, ha könyvet szeretne még bárki, azt dedikálom, küldjük postán, ugyan azon a kedvezményes áron, amin eddig. Vigyázzatok magatokra és legyetek minél többet a családdal, szeretteitekkel. Az az idő, amit együtt töltötök, pótolhatatlan. Minden más, csak díszlet az életünkben

Ölelek mindenkit, nagyon hiányoztok.”

 

Majd készült egy riport velem,ami  június 17.-én  a youtube-ra is felkerült. Ide rakom a linket:

https://www.youtube.com/watch?v=7blPc8pf9nE

(Andris úgy hívott fel: „hallom, újra a harcmezőn vagy, dumáljunk egyet !” )

És most a 147.-ik napon újra jelentkezem:

Túl a 6.-ik kemón, izgulva az elmúlt pár npban. (is).  Az elműlt 1 hónapban elkezdtem bevizesedni, főleg a combom és a hasam felé. A kemó első felében lesoványodtam, most a víztől meg pufi vagyok…már azt hittük , hogy le kell csapolni a hasamat, olyan sok víz gyűlt össze naponta…és a kemo kezelés közben ez még jobban előjön. Fáj a hátam, illetve a csontjaim, feszülök a víztől, de a szívem most újra jó sebességgel dolgozik, hála  Istennek, az most lelassult. A viesedés a kemo mellékhatása, illetve a máj és a vese nehezen bírja a méreganyagokat lebontani, ezzel küzdök. És kijött egy csúnya anyajegyem, amit a műlt héten sikerült megvizsgálni, jól be voltam tojva, hogy még ott is elrákososdott, de szerencsére nem. Csak a méreganyagok dolgoznak. Nem szarunk be,most már….Fekszem 147 napja, és most a CT kimutatta, hogy a 12-es csigolyám összeroppant. Hát ez a csont és csontvelőben lévő daganat sajnos ilyen…Szóval szerdára volt a vizsgálat kiírva , de kedden hívtak a kórházból, hogy technikai problémák miatt át kell tenni péntekre. Fasza, még 2 nap plusz izgalom. Ettől függ a  „hogyan tovább?”. Mondtam,hogy oké, de nekem aznap kell is a lelet, mert vinnem kell az onkológusomnak, mert a hétfői ( 07.12.-i) kezelésem ettől függ. Jó, mondták, akkor megvárhatom, elkészítik. Őszintén bevallom, hullámokban tör rám az „unom az egészet, ki vagyok!” állapot és a „ erős vagyok, megcsinálom”.  Hol hányinger, hol egyéb más, inkább nem sorolom újra, mert most a vizesedés  a legszarabb.  Persze mindemellett koncentrálok, hogy gyógyuljak, és próbálom magam teljesen elszeparálni a külvilágtól, ami hol sikerül, hol nem annyira. Nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de sokan nem értik, hogy itt most az ÉLETBEN maradás a tét! Minden más annyira mellékes…..!Ja és volt egy kisebb kiborulásom is, mivel március 1.-e óta nem sikerül a rokkantsági járadékomat elintéznem, és ez azért felháborít.  Viszont, elkezdett pihésedni a fejem, örülünk !!!!! Szóval átkerült péntekre a vizsgálat. De! csütörtökön újra hívtak , hogy csőtörés van a korházban és nem tudnak megvizsgálni. mondtam , hogy az nem lehet! de sajnos nem tudnak, mert nem lesz víz és nem tudják megoldani az itatást, stb…keresnek arra a napra máshol helyet. Oké, de ahhoz pesti lakcím kéne. nekem meg pomázi van. Akkor 2 hét mulva lenne hely. Mondtam, az nem jó! nekem péntekre kell, mert a kezeélesem függ tőle. Akkor sem l ehet, válaszolták. De ha viszek vizet??? 10 liter elég lesz? na addig dumáltam, míg azt mondták, menjek. De nem fogok tudni pisilni, Nem baj, válaszoltam, majd megyek a bokorba! csak legyen meg a vizsgálat. A lányommal mentem, Ő vitt, illetve most én vezettem,mert már hiányzik nagyon, csak kiszállni nem tudok, ehhez kell a segítség. Bementünk, itatták a kontrasztos vizet, majd 10:20 helyett 11:30-kor behívtak. Infúziót bekötötték, ment be a kontraszt, és kattogott a gép. Lélegezzen, tartsa bent, lélegezzen, stb….feküdtem és vártam a végét. Újra egy vizsgálat, amitől sok minden függ….katt-katt-katt…készen vagyunk. Tű kivéve,  „ezt meg itten szoríja!”  hangzott el a befejező mondat, majd újra kiültem a váróba. És vártunk, csak vártunk, csak vártunk….1 óra mulva kaptuk meg a leletet, de kiszólt a doktornő, hogy a Sallai ne menjen el, mert beszélni akarok vele. Fasza! A víz kivert minket. Kinyitottam a leletet, amit kaptam, sose teszek ilyet…..és egyből a tüdővel kezdődött, hogy gocok, meg minden meg stb….a mellemben a csomo eltünt, a májban ott van de zsugorodtak, hegesedik, a csontban ott van, csigolya összeroppant…lesújtva mondom Dórikának: a tüdőmben is van szerintem. Felpattant idegességében és kiment rágyújtani. vártuk a doktornőt, de fél óra mulva kiszolt, hogy inkább menjünk mert sok a dolga, úgyis megyünk a dokihoz, majd ott megbeszéljük. Én vezettem át,Dóri remegett az idegességtől, rám szólt, hogy ne sírjak, megoldjuk ezt is. Én csak arra gondoltam, szarom le az egészet. Megadtam magam újra, végig szenvedem a kezeléseket, a kiszolgáltatottságot, a harcot, a kilátástalan napokat, küzdök, legyűröm a kaját, hogy ne fogyjak el, most meg tolom a vízhajtókat, és újra gyógyszerek vesznek körül a nap 24 órájában, ELÉG!!! ha minden szar, én nem csinálom tovább. Majd az is eszembe jutott, hogy mi a francnak vettem 3 ruhát magamnak,….és egyébként is. Február közepe óta számtalan dologban kell döntést hoznom, és gondolkodnom, hogy ha meghalok, mi,hogyan legyen….átértünk a Honvédba a dokimhoz, vártak rá mások is. Így mi is beültünk a sorba, de fél óra mulva már bejutottunk.  Rezzenéstelen arccal végig olvasta, semmit nem lehetett leszürni róla, majd megszólalt:

-Na! haladunk! Lassan, de haladunk.!- mondta és meg csak pislogtam és kérdeztem: -Tessék? Mire Ő: -Haladunk  Zsuzsa, szépen lassan. Javult a máj és a mell .A csont az szar. –de ,válaszoltam, a tüdő? hát azok kisebb gyulladások, azok a gócok láthatóak , talán megfáztam, vagy átment rajtam a covid, de azok csak gyulladt göbök, nem szarunk be! mondta. Jó- a csont az szar, de a többire reagálok, így megyünk tovább….hát elsírtuk magunkat. Volt kb.1 óra szívinfarktusunk, mondtam, de Ő csak nyugtatott, hogy reagálok, és ugyan kis lépésekkel mehetünk csak a szívem miatt, de a lényeg, hogy reagálok.  És a szívem miatt nem is akar erősíteni újra, mert azt szeretné, hogy megéljem a végét is J Még 3 kezelés, utána megint jön a „hogyan tovább”. Megölelgetett. Nem szarunk be, és koszorút sem veszünk, inkább sütit!- mondta! Megnyugodtunk, bár a lábunk még remegett. 07.12.-én ,hétfőn jön a következő kezelés, majd az újabb hányás és minden más,  talán a vizesedés is majd rendeződik egyszer, mindegy is, most ez van, ezeket a mellékhatásokat is el kell fogadnom, mert haladunk. A hátam, a gerincem fáj, majd be csinálok, iszonyat. Néha veszek be fájdalomcsillapítót, talán kapok rá megint sugarat, de  sajnos a csont nem nő újra….Mondtam a fiamnak, Benjinek, hogy ha már összeroppant a csigolyám, akár futhatok is, mert ettől féltünk, és már úgyis megtörtént, magától, fekvés közben, tehát akkor már nem kell félnem….persze vicc volt, mert nem tudok futni, még menni is alig….147 napja….de azért fekve is próbálok  erős maradni. Mert haladok, csak lassan…..

 

Hamarosan újra jelentkezem, addig is nézzétek el nekem, hogy nem vagyok túl aktív, nem mindig reagálok az üzenetekre, és elfelejtek sok mindent.( ez is a kemo mellékhatása, minta fázás is, ami miatt nekem most jó a meleg ).  A Visszadobtak könyv rendelésével továbbra is tudtok nekem segíteni, még van belőle, és dedikálom is.  Postára nem én viszem, hanem a lányom, mert én nem emelhetek 1 kg-nál többet….:) Ne haragudjatok, hogy keveset írok itt is, de nagyon nehezen szedem össze a gondoltaimat.

Ölelés !!!